75722. lajstromszámú szabadalom • Csőtörés esetén záródó csappantyú

sérülések esetén is megbízhatóan záródik. Hogv ezt a nyitás értelmében ható erőt a szükséghez képest szabályozhassuk, a lemezre csuklóval (10) rúd van forgathatóan erősítve, amely kinyúló csavarmenetes végével az (1) tokban ágyazott (10') gömbcsapágyban van fölfüggesztve úgy, hogy a rúd forgatásával a lemezt állíthatjuk. A leírt beállítási lehetőségek révén szerét ejtjük, hogy a csappantyú érzékenységét. még a legnehezebb üzemviszonvokhoz is hozzáalkalmazhassuk. A 2. ábra a csappantyúnak ugyanazt a kivitelét tünteti föl, mint az 1. ábra csővezetékekhez azzal a különbséggel, hogy a csappantyút nem súlyterhelés, hanem rúgóterhelés tartja meg normális üzem közben nyugalmi helyzetében. Az (1) tokon kívül lévő (11) rúgó a (2) csappantyútengelynek (4) karján támad, amely a rúgófeszültség hatása alatt az (5) állítócsavarra támaszkodik. Ezzel a csavarral tehát ismét változtathatjuk a csappantyú helyzetének ferdeségét, míg a rúgófeszültség a rúgó másik végét rögzítő (12) csavaranya segítségével szabályozható. A 3. ábrán ugyancsak az 1. ábrabeli kivitel látható emelkedő vezetékben alkalmazva. Természetes, hogy ennél a két kivitelnél is alkalmazhatunk szívószerkezetet. A 4. ábra állócsővel fölszerelt vízvezetékhez való, csőtörés esetén záródó csappantyút tüntet föl, amely a nyugodt, lökés nélkül való záródás biztosítása végett fékszerkezettel van ellátva. E célból a csupán túlsúlya révén nyugalmi helyzetében tartott (3) csappantyút (13) csuklórúd egy (14) fékdugattyúval köti össze, amelynek (15) dugattyúrúdja a (17) fékhenger (16) tömítő szelencéjén keresztül ki van vezetve és kinyúló végén gyűrűalakú-(18') fogantyúvá van kiképezve. A (15) dugattyúrúd (18) karimájával a (16) tömítőszelence hosszában föl-le csavarható (19) tengelyre támaszkodik úgy, hogy annak megfelelő beállításával a csappantyú helyzetének ferdesége a szükséghez képest változtatható, míg a (18') fogantyúval a csappantyú kézzel zárható. A (17) fékhenger alsó felében több hosszirányú (20) csatorna van kiképezve és fölső végén (21) cső közvetítésével a (22) állócsővel van összekötve, amely az egész vezeték légtelenítésére ós levegő bebocsátására való. Ezzel elérjük, hogy a dugattyú, ill. csappantyú, záródása kezdetén annak következtében, hogy a (17) hengerbe bezárt víz a (20) csatornákon át különös ellenállás nélkül eltávozik, gyorsan mozoghat, a csatornáknak a dugattyúval való elzárása után azonban a víznek a szűk (21) összekötő csövön a (22) állócsőbe való erőltetett átnyomása folytán mozgásában fékeződik. Az összekötő csőben (23) fojtócsavar van elrendezve, amellyel a csappantyú záródási sebessége szabályozható. A (13) csatlórúd a (14) fékdugattyúval úgy van összekötve, hogy a dugattyúnak egy (24) pecke a rúdnak (25) hasítékába nyúlik. Ez a hasíték oly hosszúra van méretezve, hogy a csappantyú záródásakor a (13) rúdnak a hasítékmegszabta üres mozgása után a csappantyúra ható záróerő annyira megnövekszik, hogy a dugattyú és a tömítőszelence súrlódását biztosan le tudja győzni. Az 5. ábra. a csappantyúnak főként nagynyomású vízvezetékekhez való kivitelét mutatja. Ez abban különbözik az 1. ábrabeli kiviteltől, hogy a szívószerkezet az áramlás irányával szembe fordított csappantyúfélnél van elrendezve. Hogy ebben az esetben a csappantyú zárása értelmében ható erőt létesítsünk, az áramlás irányához képest hátulsó csappantyúfelet is és pedig a fölső oldalán, rézsútos fölületté képezzük ki, úgy hogy az áramló közeg normális üzem közben a csappantyút, megfordítva, mint az 1. ábrabeli kivitelnél, elülső részén nyitvatartás értelmében, hátulsó részén pedig zárási értelemben befolyásolja. A szívószerkezet ismét az elülső csappantyúrész rézsútos fölületével szemben elrendezett s a. (10) beállítórúd segítségével a (7) tengely