75722. lajstromszámú szabadalom • Csőtörés esetén záródó csappantyú

sérülések esetén is megbízhatóan záródik. Hogv ezt a nyitás értelmében ható erőt a szükséghez képest szabályozhassuk, a lemezre csuklóval (10) rúd van forgat­hatóan erősítve, amely kinyúló csavar­menetes végével az (1) tokban ágyazott (10') gömbcsapágyban van fölfüggesztve úgy, hogy a rúd forgatásával a lemezt állíthatjuk. A leírt beállítási lehetőségek révén szerét ejtjük, hogy a csappantyú érzé­kenységét. még a legnehezebb üzemviszo­nvokhoz is hozzáalkalmazhassuk. A 2. ábra a csappantyúnak ugyanazt a kivitelét tünteti föl, mint az 1. ábra cső­vezetékekhez azzal a különbséggel, hogy a csappantyút nem súlyterhelés, hanem rúgóterhelés tartja meg normális üzem közben nyugalmi helyzetében. Az (1) to­kon kívül lévő (11) rúgó a (2) csappan­tyútengelynek (4) karján támad, amely a rúgófeszültség hatása alatt az (5) ál­lítócsavarra támaszkodik. Ezzel a csavar­ral tehát ismét változtathatjuk a csap­pantyú helyzetének ferdeségét, míg a rúgófeszültség a rúgó másik végét rög­zítő (12) csavaranya segítségével szabá­lyozható. A 3. ábrán ugyancsak az 1. áb­rabeli kivitel látható emelkedő vezetékben alkalmazva. Természetes, hogy ennél a két kivitelnél is alkalmazhatunk szívó­szerkezetet. A 4. ábra állócsővel fölszerelt vízveze­tékhez való, csőtörés esetén záródó csap­pantyút tüntet föl, amely a nyugodt, lö­kés nélkül való záródás biztosítása végett fékszerkezettel van ellátva. E célból a csupán túlsúlya révén nyugalmi helyzeté­ben tartott (3) csappantyút (13) csukló­rúd egy (14) fékdugattyúval köti össze, amelynek (15) dugattyúrúdja a (17) fék­henger (16) tömítő szelencéjén keresztül ki van vezetve és kinyúló végén gyűrű­alakú-(18') fogantyúvá van kiképezve. A (15) dugattyúrúd (18) karimájával a (16) tömítőszelence hosszában föl-le csavar­ható (19) tengelyre támaszkodik úgy, hogy annak megfelelő beállításával a csappantyú helyzetének ferdesége a szük­séghez képest változtatható, míg a (18') fogantyúval a csappantyú kézzel zárható. A (17) fékhenger alsó felében több hossz­irányú (20) csatorna van kiképezve és fölső végén (21) cső közvetítésével a (22) állócsővel van összekötve, amely az egész vezeték légtelenítésére ós levegő bebocsá­tására való. Ezzel elérjük, hogy a du­gattyú, ill. csappantyú, záródása kezde­tén annak következtében, hogy a (17) hen­gerbe bezárt víz a (20) csatornákon át kü­lönös ellenállás nélkül eltávozik, gyorsan mozoghat, a csatornáknak a dugattyúval való elzárása után azonban a víznek a szűk (21) összekötő csövön a (22) álló­csőbe való erőltetett átnyomása folytán mozgásában fékeződik. Az összekötő cső­ben (23) fojtócsavar van elrendezve, amellyel a csappantyú záródási sebes­sége szabályozható. A (13) csatlórúd a (14) fékdugattyú­val úgy van összekötve, hogy a dugattyú­nak egy (24) pecke a rúdnak (25) hasí­tékába nyúlik. Ez a hasíték oly hosszúra van méretezve, hogy a csappantyú záró­dásakor a (13) rúdnak a hasítékmeg­szabta üres mozgása után a csappantyúra ható záróerő annyira megnövekszik, hogy a dugattyú és a tömítőszelence súrlódását biztosan le tudja győzni. Az 5. ábra. a csappantyúnak főként nagynyomású vízvezetékekhez való kivi­telét mutatja. Ez abban különbözik az 1. ábrabeli kiviteltől, hogy a szívószerkezet az áramlás irányával szembe fordított csappantyúfélnél van elrendezve. Hogy ebben az esetben a csappantyú zárása ér­telmében ható erőt létesítsünk, az áram­lás irányához képest hátulsó csappantyú­felet is és pedig a fölső oldalán, rézsútos fölületté képezzük ki, úgy hogy az áramló közeg normális üzem közben a csappan­tyút, megfordítva, mint az 1. ábrabeli ki­vitelnél, elülső részén nyitvatartás értel­mében, hátulsó részén pedig zárási érte­lemben befolyásolja. A szívószerkezet is­mét az elülső csappantyúrész rézsútos fölületével szemben elrendezett s a. (10) beállítórúd segítségével a (7) tengely

Next

/
Thumbnails
Contents