75718. lajstromszámú szabadalom • Tápvízelőmelegítő berendezés mozdonykazánhoz

talmazzák és a csővégek szabaddá tételét, valamint a csövek tisztítását csak addig folytathatjuk, amig még kazánkövet találunk a csövekben. Eltekintve tehát attól, hogy mint már említettük, itt egyáltalában nem kell az egész előmelegítőt kiszerelni, az sem szükséges itt, hogy valamennyi csövet szabaddá tegyük, mert e csöveknek többé-kevésbbé nagy száma, a víz minősége szerint, rendszerint teljesen mentes marad a kazánkőtől, úgy, hogy ezeknek a 'csöveknek összekötő kanvarcsövei folytonosan helyükön maradhatnak. Azonban mindig hozzáférhető a csöveknek ez a helye, mert a kanyarcsövek, mint már említettük, a füstkamra oldalfalain, kívül foglalnak helyet. A füstkamra oldalfalainak az előmelegítő csövek számára tartóul használandó részeit célszerűen laposan (síklapúan) képezzük ki, ami természetesen a füstkamra keresztmetszet alakjának megváltozását vonja maga után. Az előmelegítő csövek választott hosszúsága szerint a fiistkamrának különböző ilyen keresztmetszetalakjai adódnak ki, aminőket példaképpen a mellékelt rajz i., 5. és 6. ábrái mutatnak, melyeket alább részletesebben ismertetünk. Minden esetekben (1—4., 5. és 6. ára) a tápvízelőmelegítő maga az egymással párhuzamos (a) csövekből áll, melyek (a) füstkamrát vízszintesen, keresztben átszelik és végeikkel a füstkamra oldalfalainak (bl, b2) lapos (síklapú) részeibe vannak behengerelve. Ezen (bl, b2) falrészek külső föliiletén az (a) csövek páronkint (c) kanyarcsövek, vagy süvegek segélyével, egymással össze vannak kötve (1., 2., 4. ábrák), melyeket viszont (d) szorító pofák és (f) csavaros szögek (4. ábra) • tartanak le és szorítanak tömören az (a) csövek torkolatára. Az egyik oldalfalon lévő (c) kanyarcsövek, vagy süvegek a másik oldalfalon lévőkhöz képest kissé eltoltan vannak elrendezve, (2. ábra) úgy, hogy a hozzájuk tartozó (a) csövek egymásután vannak kapcsolva. Az (a) csövek több, egymásfölött lévő vízszintes síkot (az 1. ábrán rajzolt fogariatosítási példánál hat vízszintes síkot) képeznek és valamennyi így képezett csőkígyó úgy egyik végéri (al)-nél, (2—3. ábra), mint másik végén (a2)-nél, (2. és 3. ábra) egymással össze van kötve. Az (al) csövön (szekrényen)át az előmelegítendő hideg tápvizet vezetjük be és azt valamennyi, egymásfölött fekvő (a) csőkígyóra osztjuk el, míg az (a2) csövön (szekrényen) át a már előmelegített tápvizet vezetjük el valamennyi (a) csőkígyóból. Ezeknek a kapcsolatoknak a kazán (g) füstcsöveivel szemben elfoglalt helyzetéből (2—3. ábrák) látható, hogy a tápvíz, bár az egyes (a) vízelőmelegítő csöveket, a füstgázokhoz viszonyítva keresztáramban járja át, az egész előmelegítőn azokhoz képest ellenáramban halad keresztül. A füstgázok útja 3. ábrán nyilakkal van megjelölve. Nyilvánvaló tehát, hogy arra a célra, hogy az (a) csövek belsejét kívülről hozzáférhetővé tegyük, itt csak az (f) csavaros szögek csavaranyáit kell lecsavarni és a (d) szorító pofákat kell a szögekről lehúzni, amikor is a (c) süvegek, vagy kanyarcsövek elvesztik tartásukat, tehát levehetők és ezzel az (a) csövek végei szabaddá tehetők. . Épilyen egyszerű módon zárhatók el ismét tisztítás után ezek az (a) csövek. Mindkét ténykedés, tehát a csővégek szabaddátétele és újból való elzárása, a csöveknek egymással a (c) süvegek vagy kanyarcsövek segélyével "való összeköttetésével együtt, 'mint könnyen belátható rendkívül könnyen és gyorsan végezhető anélkül, hogy erre a célra a fiistkamrát fölnyitni és újból elzárni kellene. A füstkamrána.k az 1—3. ábrán föltűntetett kiképzésénél a füstkamra oldalfalak síklapú (bl, b2) részei a fiistkamrafal körívalaku (b3) részéhez tangenciálisan csatlakoznak. A szintén körívalakú (b4) füstkamratető és a függélyes síklapú (bl, b2), oldalfalrészek közt vízszintes (b5) falrészek foglalnak helyet, melyek a (bl, b2)