75605. lajstromszámú szabadalom • Drótkötéshez való csípőfogó

(k) és (1) szorítószemölcsök közötti távolsággal. A rajzon még az (r) cső harántmetszete van föltüntetve, mely esőre az (a) gumikarmantyú kötendő rá a (c) drót segélyével. Ezen célból a következőképen járunk el: a kötődrótot a csípőfogó baloldali karjának (k) és (1) szorítószemölcsei közé fektetjük úgy, hogy a drót szabad vége még kb. 1 cm.-rel kiáll.jon, mimellett a drótot a (z) ós (s) vágóélek között átvezetjük és a gumikarmantyú köré fektetjük, egészen a csípőfogó jobboldali karjáig, ahol azt ismét a vágóélek köaé és végül a szorítószemölcsök közé fektetjük. Ha mar most a fogantyúkat összeszorítjuk, akkor a munkakarok sjzétterpeszkednek, a drót az ollófelek éleihez való odaszorulás révén ezen ollófelekre nyomást fejt ki és ezzel a drótnak a, szorítószemölcsök közötti szilárd összeszorítását idézi elő. Ezen szorítószemölcsök a drótot igen erősen ragadják meg és a csípőfogó fogantyúinak további összeszorításával bármilv kívánt drótfeszültséget és a karmantyúnak tetszőleges erősségű körülkötését teszik lehetővé. Ha már most a csípőfogót hossztengelye körül elforgatjuk, ennek folytán a drót végei áthajlíttatnak és pedig vastag drót esetén 180°-nyi elforgatás elegendő, míg vékonyabb drótnál és nagy feszültségek esetén 360°-nyi elforgatás ajánlatos arra, hogy a körülkötés fölszabadulását elkerüljük. Az említett elforgatás megtörténtével az ollófelek fogantyúit másik kezünkkel megragadjuk és erélyesen összeszorítjuk, amikor is a vágóollók a drótvégeket lemetszik. Ezzel a körülkötés készen van. Ha már most az ollófelek fogantyúit eleresztjük, úgy a két (m) fölület egymásra csapódik, az ollófelek a középhelyzetet foglalják el, ezzel a drótvégek szabaddá válnak és a csípőfogóból kihullanak. A fentiekből minden további magyarázat nélkül világos, hogy itt mindenekelőtt a kötődrót megfeszítése történik és csak ezután kerül sorra a drót végeinek sodrása, illetve áthajlítása. Ezen utóbbi művelet a feszültségnek minden, nem kívánt növekedése nélkül történik ós már- a csípőfogónak csekély elforgatásánál kb. már 30°-nál a drótszálak keresztezési helyén akkora súrlódás lép föl, hogy a csípőfogó fogantyúira gyakorolt nyomást megszüntethetjük anélkül, hogy a kötőfeszültség csökkenésétől kellene tartanunk. A drótvégek igénybevétele sokkal kedvezőbb, mint a szokásos lapos csípőfogóval való kötés esetén, mert az utóbbival ellentétben a drót végek nem szenved nek összesodrást, hanem csak egymás köré fektetve, hajlíttatnak. A lecsípés után a kötésen visszamaradó 1.0—13 mm. hosszú drótvégeket a körülkötött tárgyra szoríthatjuk és így azok megadják a lehetőséget annak, hogy a kötést bármikor segédeszközök nélkül ismét oldhassuk. Az ismertetett csípőfogó azzal hogy drótdarabok előzetes levágása nélkül, közvetlenül a kötődróttekercsről való munkára alkalmas, nemcsak gyorsabb ós jobb munkálatokat, hanem a drótfogyasztásban való legnagvobbfokú gazdaságosságot is lehetővé teszi. Szabadalmi igény. Csípőfogó dróttal való körülkötéshez, jellemezve azáltal, hogy annak mindegyik munkakarja szorítószerkezettel kombinált kis olló vagy csípőfögó gyanánt van kiképezve, oly módon, hogy a végóéi ek nyitása a szorító részek zárását okozza és ezzel lehetővé teszi a drótvégek szilárd megfoghatá sát és tetszőleges megfeszithetését, továbbá azt, hogy csak a megfeszítés megtörténtével következzék l>e a sodrás és erre a drótvégek lecsípése. '1 rajzlap melléklettel." • Pallns nyonidn, Budapest.