75580. lajstromszámú szabadalom • Újítások csapágyolajozókon

dugattyúszerű (i’j részbe megy át, mely a (g) esőnek alsó részébe be van csi­szolva. A (i’) szeleprészen csavarmenet­­alakú (k) horony van, mely az olajat csöppenkint átengedi. Fölsőbb részében a (g) csőnek furata kibővül úgy, hogy abban az (i’) dugattyúszerű szeleprészlet aránylag nagy játékkal helyezkedhetik el. Az ()•) szeleporsónak fölső végén kereszt­­irányú (s) nyúlványa van, mely az ola­jozó (m) fején lévő F-alakú (p, o, t) ki­vágáson át kinyúlik és kézzel könnyen megfogható gombban végződik. Ezen gombot tetszőlegesen beilleszthetjük ezen F-alakú kivágás legmélyebb (t) részébe (1. ábra), mikor is az (i) szelep a szelep­fészken ül és az olaj hozzáfolyását el­zárja. Ha ezen gombot kissé megemeljük és megemelt helyzetében azáltal rögzít­jük, hogy az F-alakú nyílás (o) elágazá­sába beforgatjuk, úgy a 2. ábra szerinti helyzet létesül, melyben az (i) szelep du­gattyúszerű (i’) része még benne .van a becsiszolt (g) csőrészben, viszont az (i) szeleprész már elhagyta (1) fészkét. Ezen helyzetben az olaj a (k) hornyon át csöp­­penként. juthat a kenőhelyre. Az olaj­­esöppek nagysága és sűrűsége a minden­kori viszonyoknak megfelelően kellő mélységű, szélességű és alakú (k) horony megválasztása által érhető el. Esetleg minden olajozóhoz több szeleporsó tar­­tozhatik, különböző méretű (k) hornyok­kal. Ezen helyzet a rendes üzemközben szükséges olaajmenny iséget biztosítja. Ha végül 3. ábra szerint a gombot az F-alakú kivágás legmagasabb (p) elága­zásába illesztjük be, úgy a szelepnek (i.1) dugattyúszerű része kiemelkedik a (g) csőnek szűkebh (i”) részéből, melybe a szelep be van csiszolva, és belejut a (g) csőnek (g’) bővebb részébe úgy, hogy ezen helyzetben az (f) nyíláson belépő olaj akadály nélkül juthat a kenőhelyre és azt bőven ellátja olajjal, mely körülmény kü­lönösen az indításnál rgen fontos. Látható tehát, hogy a különböző olajozási fokok egyetlen kézmozdulattal rendkívül gyor­san és biztosan állíthatók be, miért is 1 nem fog előfordulni, hogy a gép megállí­tása után a gépész lustaságból hagyja nyitva az olajozót, ami nagy olajpazar­lást jelent, sem pedig indításkor nem fogja elmulasztani, hogy az olajozókat bő olajozásra állítsa be, rendes üzemben pe­dig az olajozót az üzemi helyzetbe állítsa be. A (b) olajtartány fontiek tekintetbe­vétele mellett bármilyen ismert alakúra készíthető; ugyanez áll a (d) töltősze­lepre is. A bemutatott példaképem kiviteli alak­tól jelen találmány számos eltéréssel is készíthető anélkül, hogy ezáltal lényegé­ben változást szenvedhetne. Szabadami igények. 1. Újítás csapágy olajozókon, melyeknél az olajliozzáfolyást szeleppel szabá­lyozzuk, azáltal jellemezve, hogy a szelepnek a szelepfészekkel együttmű­ködő (i) részéhez dugattyúszerű (i’) részlet csatlakozik, melynek palástján (k) horony van és mely dugattyú­szerű részlet a szelepfészek toldatát alkotó (i”) hengerben be van csi­szolva, hogy továbbá ezen (i”) hen­ger fölső (g’) részében kiszélesedik, azon célból, hogy a szelep legalsó állá­. sában az olajátfolyást megakadá­lyozza, középállásában az olajat csakis cseppekben bocsássa a dugattyú szerű szelep részlet (k) hornyát át, a szelep legmagasabb helyzetében pedig az olajat bő mennyiségben engedje a kenőhelyre. 2. Az 1. alatt igényelt csapágyolajozó ki­viteli alakja azáltal jellemezve, hogy az olaj tar tányból a kenőhely, ill. sza­bályozószelep felé vezető (f) nyílás magasan az olajtartány feneke fölött van elrendezve és a szelep fészeknyúl­vány bővebb (g’) részébe torkolik bele azon célból, hogy az olajtartánv fenékrészén leülepedett tisztátlansá­­gok a kenőhelyre ne juthassanak. 3. Az 1—2. alatt igényelt csapágy olajozó kiviteli alakja, jellemezve az olajtar-MVQMI

Next

/
Thumbnails
Contents