75400. lajstromszámú szabadalom • Céltábla

hoz erősített (9) lapátra, egyúttal kinyitja a légzsáknak (10) kibocsájtó szelepét és összeszorítja a légzsákot a teljes vonalakkal rajzolt helyzetbe, miközben a légzsákban levő levegő a (10) szelep által nyitott (11) nyíláson át egy pillanat alatt távozik. Mikor a (7) golyó a (5) rúd (6) görbülete által hátra lökve eredeti helyét elhgayja, a találat jelzésére szolgáló (12) zászló megterhelt (13) vége lebillen, miáltal a (12) zászló fölfelé lendül és a találatot jelzi. A (7) golyó — miután a légzsák összenyomása után szilárd ellenállásra talál — a (9) lapátban a (14) megakasztó szögig visszagurul, a (10) kibocsátó szelep bezáródik és a légzsák a golyó súlya következtében ismét kinyílni törekszik. A légzsáknak lassú kinyitódása azáltal van lehetővé téve, hogy a légzsák hátsólapjába a (15) időzítőcsavar van beesavarolva, melynek szárán egy ékalakúan szűkülő horony van kiképezve. Aszerint, amint ezen (15) csavar nagyobb vagy kisebb mértékben van beesavarolva, annak hornyán át a lég&sák rövidebb, illetve hosszabb idő múlva szívja be az újbóli kinyitódáshoz szükséges levegőmennyiséget. A (15) csavar segélyével tehát a jelzés időtartama időzíthető, vagyis szabályozható, mert mihelyt a légzsák már annyira kinyílott, hogy a (9) .lapát és a (14) megakasztószög közötti tér meghaladja a (7) golyó átmérőjét, akkor a (7) golyó a lejtőn visszagurul eredeti helyére és útjából félretolván a zászlótartó alsó végét, a jelzést megszünteti. Az 5. és 6. ábrában föltüntetett foganatosítási alak az imént leírttól abban különbözik, hogy itt a találat jelzését nem égy tengelye körül saját súlyánál fogva fölbillenő jelzőkar eszközli, hanem egy nürnbergi ollózat végzi, melynek összeállítása és a működése a következő: A találatjelzőkészüléknek (1) váza alul, egy szabadon mozgó elem pl. (18) golyó vezetéséhez egy szög alatt meghajlított csatornát képez (5. ábra), mely a hossz közepén és egyik oldalán ki van vágva (3 és 3/1). A kivágásba az ellensúllyal megterhelt (5) pótcsatorna van beillesztve, mely a tengelyén kissé fölbillentett helyzetben van az ellensúly folytán. Az (5) jpótcsatornának fölbillenő, azaz könnyebb súlyú végének oldalára egy (6) nyúlvány van fölerősítve, melybe lövésnél találat esetében a jelzőkorong fölmutatására fölcsapódó ollózatnak (7) bekacsoló horogja belekapaszkodik. Az (1) váz oldalfalán (8) és (9) tengelyen nyugszik a jelzőkorong fölemelésére szolgáló (10) ollózat, melynek két legalsó karja az ezek végére elrendezett fogazással egymással kapcsolódik. Az ollózatnak a (9) tengelyen ágyazott karja a (9) tengelyen túl lefelé meg van hosszabbítva és ezen meghosszabbítás a (7) bekapcsoló horogba megy át. A (12) lengőrúd, melyen a (13) acélalak van elhelyezve, a (9) és (4) tengelyeken (14) és (15) karok segélyével vízszintes helyzetben és mozgathatóan van fölfüggesztve. A (12) rúd és a (14) kar egyik oldalához egy-egy szögecs (16) és (17) van erősítve, melyek a lövés találatától kapottütést a (11) karra és a (18) golyóra átviszik. / Ha a (13) célpont (alak) eltaláltatott, akkor a (9) és (4) tengelyen ingaszerűen fölfüggesztett (12) rúd hátra csapódik és ekkor a (17) szög az ollózatnak (11) alsókarját, a (16) szög pedig "a (18) golyót egyidőben megcsapja s azokat lendületbe hozza. A (11) kar (7) horogja az (5)pótcsatornát az (5/1) a tengelye körül nyugalmi helyzetéből kibillenti, amennyiben a (6) bekapcsoló nyúlványnál fogva lenyomja s amikor ezen nyúlványon már átszaladt, a pótcsatorna ismét visszabillen. A pótcsatorha visszabillenése folytán a (6) nyúlvány a (11) kart nem bocsájtja _ vissza és így a (20) jelzőkorong látható állapotban marad, illetve jelzi a találatot. "A lövedéknek ezen munkája közben a (16) szög a (18) golyót megcsapta és ezt