75381. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ércek és hasonlók szulfátozására
elégtelen vastartalom esetén egy vasvegyi: let te! keverünk, oly hőmérséken pörköljük, melyen a szulfidok teljesen oxidálódnak, s mindjárt ezután elegendő ovigént tartalmazó pörkölési gázok behatásának vetjük alá oly hőmérséken, nielv egyrészt kisebb, mint az a hőfok, melyné! a kivánt szulfátok a pörkölési gázban lévő kénessav és oxigén nyomása mellett disszociálódnának, másrészt azon. ban magasabb, mint az a hőfok, amelynél a vnsoxid gyakorlatilag tekintetbejövő mennyiségű S08 -at tudna képezni -S02 és O-ból. Ezen hőmérsék már most fokozatosan esökken, miközben az anyag és a gazok egyenáramban haladnak. Ily módon a pörkölést magas hőfokon gyorsan éas tökéletesen végezhetjük, s a szulfátozás a lehető legmagasabb hőfokon kezdődik, s a keletkező S0a mindig gyorsan fölvétetik a fémoxidok által, s az S03 képződése és fölvétele a gáz kénessavtartalmának csökkenése dacára folytonosan megy tovább, mert a hőmérsék folytonosan csökken, s így az S03 feszültsége is. Ily módon cinkfénylét, melyhez esetleg kevés vasvegyületet kevertünk, jól szulfátozhatunk úgy, hogy először kb. 900"-nál pörköljük s azután 800- kb. 400-ig siilyedő hőmérséken kezeljük a pörkölési gázokkal. Alacsony kéntartalom esetén az érchez ként vagy kénkovandot keverhetünk, mert a szulfátozás közvetve megy végbe, s így az S02 eredete nem jön tekintetbe. Lehet ily módon természetesen egészen kénmentes érceket is szulfátozni, pl. fémoxidokat vagy oxidos érceket, pl. cink-, ólom-, kadmium-, stb. érceket, melyeket esetleg vasoxiddal vagy más katalizátorral kevei-ve, S02 és O tartalmú gáz hatásának vetünk alá oly hőmérséken, mely a létesítendő szufátoknak e gáztérben való bomlási hőmérsékénél kisebb, de amelynél a vasoxid katalitikus hatására számbavehető SO., képződés még nem lép föl; ezen esetben is kb. S00°-tól lefelé sülyedő hőmérsék alkalmazandó. Az új szulfátozás ércek osztályozására vagy koncentrálására is használható azáltal, hogy egyes alkati'észeket szulfátozás után kilúgozunk. így pl. ólom, mint szulfát, a vas pedig, mint oxid marad vissza, a maradék tehát ezen alkatrészekben dúsabbá vált. Még ha egy kevés vas szulfáttá is alakult volna, ez utóbbi a kilúgozáskor a még jelenlévő fémoxidokkal cserebomolva, vashidroxid alakjában mégis visszamarad. Ha e célra az ércben nem lenne elég oxid, akkor külön is adagolhatunk, pl. cinkoxidot . A hőmérsékszabályozás révén is osztályozhatunk, ha ugyanis a hőmérsék^t oly magasan tartjuk, hogy egyes szulfátok disszociálnak, ill. nem tudnak képződni. Ha a pörkölési gáz S02 fölösleget tartalmaz, úgy ezt ismert módon kénsavra dolgozhatjuk föl. A találmány alkalmazásának módja lényegileg a következő körülményektől függ: 1. Az érc stb. kéntartalma, 2. katalizátor-tartalom, 3. az összetétel. A katalizátor rendesen elegendő menynyisógben van jelen, de szükség esetén külön is adagolható. A kéntartalomra vonatkozólag három eset lehetséges: 1. Ha az érc az összes kivánt szulfátozásra elégséges ként tartalmaz, úgy az őrölt ércet 800° fölötti hőfokon kellő levegőfölösleggel pörköljük, hogy az S0:j képződését • S02 -ből lehetővé tegyük. A pörkölés után a pörkölt anyagot egyenáramban csökkenő hőmérsék mellett hagyjuk érintkezni a pörkölési gázokkal, lehűlés után pedig kilúgozzuk. 2. Ha az érc nem tartalmaz az összes kivánt fémeknek szulfátozására elégséges ként, akkor egy oldani nem kivánt fém szulfidját vagy ként keverünk az érchez s egyébként úgy dolgozunk, mint fönt. 3. Ha az érc csak oxidokat, karbonátokat, szilikátokat stb. tartalmaz, ként ellenben nem, akkor az ércnek kénnel vagy
