75358. lajstromszámú szabadalom • Fából vagy más megfelelő anyagból való csuklós talp lábbeliekhez

és a (16) illesztési élt áthidalja. Természetesen. ezen fölső rétegnek oly rugalmasnak, illetve hajlékonynak kell lenni, hogy az (1) és (2) részek szükséges kilengését ne gátolja. Ilyen fölső burkolóréteg gyanánt egységes falap vagy ftirnirokból összetett lemez, illetve hőszigetelőréteggel bevont vékony, könnyű fémlemez használható. Ez a fölső réteg ragasztás útján, faszegek vagy sülyesztett fejű csavarok segélyével rögzíthető. Szegekkel való rögzítés esetén a szögeknek oly távol kell feküdniök a (16) illesztési éltől, hogy a szögsorok közötti lemezrész rugalmassága, illetve hajlékonysága ne befolyásoltassék. A szögek minden nehézség nélkül egyszerű módon sima fölül etté munkáihatók meg úgy, hogy azok a járást egyáltalában nem gátolják. Ha a fölső réteget ragasztóanyag segélyével rögzítjük az alsó talpon, akkor a talprészek szabad kilengésének biztosítása végett a furatok, illetve, hornyok közötti részen ragasztóanyagot nem alkalmazunk. Ha a (17) fölső réteg falemezből készül, úgy a (6, 7) lekerekítések helyett a (18, 19) lejtős fölületek képezhetők ki, miáltal a (17) lemez kellő rugalmassága biztosítva van (7. ábra). A (18, 19) lejtős fölületek hossza szükség szerint választható. A (17) fölső réteg alkalmazása esetén, illetve ha az (1) és (2) talprészek két rétegben készülnek, úgy az (5) kengyel számára a (3, 4) furatok helyett harántirányú hornyok alkalmazhatók. Ezeket a hornyokat az alsó fatalp fölső fölületén képezzük ki és az (5) kengyel abba készen egyszerűen befektethető, mire a fölső réteget az alsó rétegen rögzítjük. Ezen kiviteli alak a gyártást jelentékenyen egyszerűsíti, minthogy sokkal egyszerűbb a hornyok elkészítése, mint a furatok fúrása. Továbbá lényegesen egyszerűbb a teljesen kész kengyelt a hornyokba fektetni és a fölső réteget az alsó réteggel egyesíteni, mint a huzalnak a furatokba való befűzése és a kengyelnek ily módon való elkészítése. Lényeges előny tehát, hogy a kengyel, valamint a talprészek egymástól függetlenül elkészíthetők és a kész kengyel egyetlen művelettel behelyezhető a hornyokba. A felső rétegnek ezután következő egyesítése az alsó réteggel egyáltalán nem okozhat nehézséget. A 8., 9. és 10. ábra olyan kiviteli alakokat ábrázol, amelyeknél az (5) kengyel hornyokba van fektetve. , Az (1, 2) talprészek fölső fölületén a (20, 21) hornyok vannak kiképezve, amelyekben az (5) összekötőkengyel (8, 9) szárai fekszenek. A 8. ábrában föltüntetett kiviteli alaknál az (5) kengyel elhelyezése után a (17) fölső falemezt (22) faszögekkél erősítjük az (1, 2) talprészekhez, miáltal a (17) lemez az (5) összekötőkengyelt is helyzetében biztosan megtartja. A faszegek hengeresen is kiképezhetők, amely esetten az alsó talplemezen is egészen átfutnak. A 9. és 10. ábrában látható kiviteli alakoknál a fölső (17) lemez a szükséges rugalmasság elérése végett (24) illetve (25) vájattal van ellátva. Amint a (11) ábrában föltüntetett kiviteli alaknál látható az (1, 2) talprészek és a fölső (17) lemez egyszerű módon a lábujjvédő (26) és a lábsarkvédő. (27) burkolatok rögzítésére is használhatók. Ezen kiviteli alaknál a föls'Ő (17) lemez alulról becsavarolt (23) csavarok útján van az (1, 2) talprészekkel egyesítve. A (23) csavarok fejei ez esetben talpvédők gyanánt vagy pedig egyidejűleg a szokásos hangtompító bőrtár ( csák rögzítésére is szolgálhatnák. Ugyanúgy járunk el, ha szandálok helyett cipők, csizmák stb.-nek a találmány értelmében való elkészítéséről van szó, mely esetben az egész lábbelifölsőrészt is az ismertetett módon rögzíthetjük. Kivánt esetben az (5) kengyel (10, 11) oldalszárai a fatalpban kiképezett (28)