75299. lajstromszámú szabadalom • Elektromos varrathegesztő gép
a lépésszerü mozgás nyugalmi fázisának kívánt részében állhat be. Természetesen ezen egyszerű kapcsoló helyett más kapcsoló, különösen magasabb igénybevételekre olajkapcsoló is alkalmazható. Azonkívül rugalmas anyagból való csöveknél nem lesz mindig szükséges a támaszgörgőt külön mozgatni, hanem az helytálló lehet, úgy hogy a cső az elektróda lenyomásánál kissé oválisán meghajlik, míg a nyomás megszűntével kigörbülve a tövistől fölszabadúl. Vagy lehet a támaszgörgőt rugalmasan ágyazni, úgy hogy az az elektródanyomás megszűntével a csövet kissé emeli. Minthogy a cső a belső elektródán nem csúszik, sőt a hegesztési periódusban nyugalomban van, a belső elektródát nem kell görgőszerüen kiképezni, hanem lehet egyszerű tövist is alkalmazni, mely belső hűtéssel jól hűthető és mely könnyen kicserélhető. A tövis valamely részének alkopása esetén könnyen elforgatható; lehet azonkívül a hegesztési pontot a tövis hosszirányában eltolni. A tövis kényszermozgásban foi'gatható, úgy hogy minden hegesztés után a tövis újabb pontja kerül kontaktusba. A csőhegesztés további kiviteli alakjait mutatják a 9., 10. és 11. ábrák. A 9. ábra szerint a (11) elektróda közvetlenül az átlapolt hegesztési varrat mellett szalad, míg a (42) elektróda a varraton haladva ezt hegeszti. A cső belsejét egy az áramkörbe be nem kapcsolt (43) tövis tölti ki, úgy hogy a cső deformáhs ellen meg van védve. A 10. ábra szerint mindkét (44, 45) elektróda a varrat mellett halad. Magán a varraton egy harmadik (46) elektróda fut, mely nincsen az áramkörbe bekapcsolva -s így ellenálló anyagból (acélból stb.) készülhet; a belül fekvő (43) tövis is célszerűen edzett acélból áll. A 11. ábra szerint két (47, 48) külső görgő van az egyik sarokhoz kapcsolva, míg a középső (49) görgő a másik sarkhoz van kapcsolva. A csővarrat itt nincs átlapolva, hanem a szélek meghajlítása által kifelé van irányítva. Az áramhozzávezetés itt a varrat két oldaláról a középső görgő felé történik. A'csövet tövissel minden esetben a 9. ábra szerint az (50) görgő támasztja alá s így az ef.ektródanyömást fölfoghatja. Mindezen elrendezéseknél és más hasonló berendezéseknél eddig mindenkor szükséges volt, hogy a cső egész hosszát tövissel kitöltsük, mely a csővel együtt, mozgattatott. Ezért szükséges volt, több cső hegesztésénél egész sereg tövist alkalmazni, hogy folytonos munkát végezzünk. Helyetálló tövisekkel végzett kísérletek nem vezettek eredményre, mivel a csőnek a varratnak, a hegesztési nyomás alatt csúszva, a tövisen kellett elmozognia. Ez aztán a tövis gyors elkopására vezetett és másrészt a cső mozgatására fölhasznált erő is igen tetemes volt. A találmány által tehát helytálló tövisek alkalmazhatók a cső belsejének kitöltésére a hegesztés alatt, anélkül, hogy a csőfalnak a tövisen való csúszó mozgása által erővesztességek és lényeges töviselkopások állanának be. Itt is mint az előzően ismertetett kiképzésnél, a tövist valamivel kisebbre vesszük, mint a cső belső átmérőjét. A tövist, mely csak rövid darabon tölti ki a csövet, a csőhosszának megfelelően hosszú csövön tartjuk. A cső lépésszerüen mozgattatik, mimellett a mozgási fázisban az elektródanyomás meg van szüntetve és a cső szabadon, súrlódás nélkül mozog el a tövis fölött. A hegesztés a nyugalmi fázis alatt történik. A tövist, különösen jó vezető anyagból készült csövek hegesztésénél, szigetelő bevonattal láthatjuk el, hogy áramveszteségeket elkerüljük. Lehet bevonattal ellátott bádogokat is, mint példáúl fehérbádogot, ónozott vagy ólmozott bádogot használni. Különösen fontos ez a fehérbádogból készült konzervdobozok átlapolt varrathegesztésénél, ami eddig nem vóllt lehetséges, mivel az eddig ismeretes varrathegesztési eljárásoknál a varrat elégett, miáltal ezen a helven a dobozfal pőrén állott.
