75115. lajstromszámú szabadalom • Csappantó vagy kakaslobbantyú önműködő lőfegyverek számára

— 3 föntebb leírt biztosítás, tehát az (i) agancs­nak az (1) nyugaszból való kikapcsolása, kényelmesen legyen eszközölhető. Következőleg az (o) meghosszabbítás a fegyverből oldalvást is kinyúlhat vagy pedig helyettesíthető valamely tetszőleges kívülről kezelhető emeltyüs áttétel által. Ilynemű kiviteli alakok azonban a találmány lényegén nem változtatnak. Ha (i) elhúzó-agancsot (3. ábra) még egy (v) nyúlvánnyal látjuk el, úgy hogy ezen nyúl­vány a záróhenger egy hosszanti vájatába beleérhessen, akkor (i) agancs ezen (v) nyúl­vány segélyével úgy tölténykivető (ejector) gyanánt mint az ütőszög időelőtti előreszöké­sének megakadályozására is szolgálhat. Továbbá a (d) ütőszerkezet {1. és 2. ábra) oly módon is készíthető, mint a 4. ábra mu­tatja. Míg ugyanis az 1. ábrán lévő egy da­rabból készült (d) ütőrúgó (e, f) szárai ön­magukban véve rugalmasak, a 4. ábrán be­mutatott (d) ütőrúgószerkezet merev (e) ég (f) szárakkal bír, melyek csuklószerűen van­nak összekapcsolva s működtetésűket (s) te­kercsrúgó eszközli. Ezen berendezés előnyét a nagyobb tartós­ság s az (el, fl) szárak erélyesebb működése képezi, s ezek mellett még az is, hogy a ka­kas leütésének erejét kellően és kényelmesen lehet szabályozni, amennyiben e célból csakis (s) tekercsrúgót kell egy másik, vékonyabb vagy vastagabb sodronyból készült tekercs­rúgóval helyettesíteni. Szabadalmi igények. 1. Csappantó- vagy kakaslobbantyú ön­működő lőfegyverek számára, jellemezve azáltal, hogy az ú. n. maguktól fölhúzódó forgópisztolyoknál használt lobbantyúhoz egy külön, (m) rúgóval fölszerelt (i) el­húzóagancs járul, azon célból, hogy míg egyfelől a kakast csak az első lövésnél kelljen a billentyű segélyével fölhúzni, másfelől a fegj^ver biztosítható legyen, anélkül, hogy azért a tüzelés megkezdése előtt ezen biztosítást külön meg kellene szüntetni. 2. Az 1. pont alatt igényelt lobbantyú egy ki­viteli alakja, melynél az (i) agancs egy (v) nyúlvánnyal bír, azon célból, hogy ezen (i) agancs tölténykivető (ejector) gyanánt, továbbá az ütőszög biztosítására is szol­gálhasson. 3. Az 1. pont alatt igényelt lobbantyúnál a (d) ütőrúgó egy kiviteli alakja, jellemezve a merev és csuklószerűleg összekapcsolt (el) és (fl) szárak által, melyeket egy (s) tekercsrúgó hoz működésbe, azon célból, hogy az ütőszerkezet tartósabb, erélye­sebb hatású és szabályozható legyen. (1 rajilap melléklettel.* Pallas nyomda, Budapest.

Next

/
Thumbnails
Contents