75103. lajstromszámú szabadalom • Önműködő zárfegyver
dik; a taraj, mely ekkor a (11) horony végéhez ért, okkor hátsó síkjával a horony (45) végéhez támaszkodik (1. ábra) a (19) és (20) akasztók a 8. ábrán pontozva föltűn teteti helyzetbe kerülnek, miközben a (19) akasztó szorosan a (24) fölület mentén mozdult el s a (20) akasztó a (25) támasztó fölülettől éppen fölszabadul. A zároló tehát most egyenes irányban akadály nélkül elmozoghat. Ez szintén a (9) taraj segélyével a dugattyúrúd mozgásának utolsó szakasza alatt eszközöltetik. A rugó a hátrafelé mozgás alatt megfeszül s midőn a dugaittyúrúd végső helyzetének közelébe ért, a töltényadagoló a tárból egy töltényt a zároló elé nyomn s a (35) záróhorognak (37) legömbölyített orra a (39) fölület mentén elcsúszva benyomódik úgy, hogy végül a (10) akasztó a (38) orr behatása alól fölszabadul. Ekkor a fölszabadult dugattyúrúd s a megfeszített (13) rúgó a zárolót taellső helyzetébe löki. Ezen, mozigás közben legelőször is a (9) taraj a (11) horony végében levő sík (46) föMethez (1. ábra) támaszkodva a zárolót előre nyomja mindaddig míg a (19) akasztó a (24) ferde fölülethez ülődik. Ezzel a zároló elfordítása, megkezdődik, mielyet azután a dugattyúrúd folytat és végez be. A dugattyúrúd (9) taraját ezen célból a (46) fölülettől el kell távolítani s a (11) horonyba kell bevezetni és erre szolgál a (24) fölület. Midőn ugyanis a (19) akasztó ebbe beléütközik, a zároló a helyes irányban kissé elfordul úgy, hogy a (9) taraj a (11) horonyba belévezetődik s a zárolót a dugattyúrúd mozgásának utolsó szakaszán a rúgó hatására záró helyzetébe forrdítja (1. és 8. ábra), minek megtörténte után a (19) és (20) akasztók a (21) ős (22) üregekbe kerülnek. A zároló előre mozgása közben a2 előtte levő töltényt a (47) csőbe lassanként benyomja s a fegyver ily módon meg van töltve, kakasa föl van húzva, s závárzatja le van zárva. A (27) szánkó is ekkor véghelyzetében (10. ábra) van s a (37) orr ai (40) kimelszésben van megfogva. Ha már most a fegyvert közönséges elcsattandó szerkezettel elsütjük, a lőporból fejlődő gázok, mihelyt a lövedék az (1) furatot elhagyta., ezen furaton át a gázcső (4) részébe jutva, a (7) dugattyúrúd fölületére nyomást gyakorolnak. A (7) és (8) részekből1 álló dugattyúrúd ennek folytán háltralökődik s ekközben legelőször a zárolót az 5. ábrán föltűntetett helyzetbe fordítja — miáltal a töltényt a föllépő csekély hosszmozgás folytán a töltényvonó a (47) csőből kissé kihúzza — s azután a zárolót hátsó helyzetébe visszatolja, miközben az üres töltény az ismeretes módon kivetődik s egy új töltény a tárból a zároló elé vezetődik. A dugattyúrúd leghátulsó helyzetében a (7) mellső részének vége az (5) csőben levő (6) furatok mögé kerül, melyeken keresztül a lőporgázok kitódulhatnak, körülbelül ugyamiaizon időpontban, midőn a lövedék a csövet elhiaigyja. Ekkor a most megfeszített (13) rugó működésbe lép s a dugattyúrudait ugyanolyan módon, miint föntebb említettük, mellső helyzetébe nyomja úgy, hogy a zároló az új tölténnyel előre megy s a kakas fölhúzása közben záróhelyzetébe fordul. Ha most az új tölténnyel a fegyvert ismét elsüljük, ugyanazon hatás jön létre, a lőporgázok a duigattyúrudat ugyanis visszanyomják, miire a rugó isimét előre nyomja úgy, hogy megint egy új töltény kerül a (47) csőbe. Ha pld. a tár hat töltény számára való, akkor miután az egyik töltényt a (32) golyó előre és hátra mozgatásával a. csőbe juttattuk, célszerű a tárat mindig úgy megtölteni, hogy benne hat s a (47) csőben egy töltény legyen. Ekkor aztán hatszor lőhetünk, mikor is a, csőben egjy töltény van s a tárban egy sincs. Ez utóbbit ismét megtöltjük s ismét hatszor lőhetünk, miire a tárat ismét megtöltjük. Ilyen kezelés mellett a töltény váltás mindig önműködően megy végbe s a (32) golyó a (27) szánkóval csiak arra szolgál, hogy a tár első megtöltésénél egy töltényt a csőbe juttathassunk. A fegyvert egyenként való töltéssel is használhatjuk s ekkor a kezelése a következő: A tárat megtöltjük s a (32) golyót ide-oda mozgatjuk oly célból, hogy egy töltényt a (47) csőbe juttassunk. Erre a tárat elzárjuk s a fegyvert elsütjük. A (43) tárelzáró peckel ismét nyitott helyzetbe forgatjuk s a (32) golyót ide-oda mozgatjuk, mire a tárat ismét elzárjuk s a fegyvert elsütjük s úgy tovább. Mint az előadottakból láthatjuk, az egész önműködő működésben a (7, 8, 9) dugattyúrúd, a (11) horony, a (13) rúgó s (24) ferde fölület vesz részt s ai záralón kívül csakis egyetlen- alkotórész, t. L a dugattyúrúd mozog, a (13) rugó ugyanis csak összenyomódik s ismét kitágul. Az önniűködőszerkezet ennek folytán tehát a lehető legegyszerűbb. # A kísérletekből kitűnt, hogy a szerkezet különös pontossággal dolgozik s ai töltényváltós oly gyorsan megy végbe, amily gyorsan csak egymásután lőhetünk. A szerkezettel elérhető legszaporább tüzelésnél egyszerre három lövedék van a levegőben, az első ugyanis még nem ért földet, midőn a harmadik a csőből épen kirepül.
