75047. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cipőfölsőrész előállítására
Megjelent 1919. évi szeptember hé 5-én. MAGYAR SZABADALMI HIVATAL. SZABADALMI LEÍRÁS 75047. szám. I/b. OSZTÁLY. Eljárás cipőfölsőrész javítására. DITMAYER FERENC OKL. GÉPÉSZMÉRNÖK UJMÁTYÁSFÖLDÖN. A bejelentés napja 1918 szeptember hó 30-ika. A jelenlegi nehéz háborús időkben különösen fontos kérdések egyike a használatban megrongált cipők javítása. Jelen találmány tárgya a szakadt cipőföl sőrészek javítására vonatkozik. Ezideig valamely kihasadt cipőfölsőrész olyként nyert javítást, hogy a kettévált bőr varrás útján egyesíttetett. A varrás alkalmazása azonban több oknál fogva kifogásolható. Ugyanis eltekintve attól, hogy az így javított cipő a varrás folytán esztétikailag szenved, minthogy a szálak a leggondosabb varrás mellett is kívülről látszanak, mert a cipő tisztítására használt kenőcs azok mellett lerakódik, technikailag sem megfelelő az ily javítás, mert az épen maradt bőrnek éppen az a része gyöngíttetik meg a tűvel való sűi'ű átlyuggatástól, mely a cipőíölsőrésznek legjobban igénybevett részén, a hasíték közvetlen környezetében van, hol a bőranyag amúgy is már rendszerint csekélyebb szilárdsággal bír. Már pedig az ily természetű javítás az épen maradt részeknek tűvel való megrongálása következtében tartósnak nem bizonyulhat. E hiányokon van hivatva segíteni jelen találmány, melynek lényege abban áll, hogy a fölhasadt rész alá egy, a bőrhöz jól tapadó, a nedvességnek és a hajítási igénybevételnek jól ellen tálló ragasztószerx-el — célszerűen celluloidoldattal — bevont s a hasadást túlfödő bőr, vászon vagy hasonló hevedert ragasztunk. Ezáltal, minthogy egyrészt a szakadás folytán kettévált részek a heveder fölött szépen összeül eszthetők s így a szakadás nyoma alig észrevehető, esztétikailag kifogástalan javító módszer áll rendelkezésünkre, addig másrészt az ekként megjavított cipő szilárdsága a javítás helyén lényegesen fokozódik, mert a jól ráragasztott heveder teljes fölületén mintegy összeforr a szakadt rész környezetével, holott ha varrással történt volna az összeerősítés akár heveder közbeiktatásával is, a javított rész nem bírhat avval a szilárdsággal, melyet a találmány tárgyát képező eljárás alkalmazása nyújtani képes, mert a fölvarrt neveder csak helyenkint van az elszakadt cipő ép részeivel szálak útján összeerősítve, — melyek a bőranyagot a használat folytán keresztül is vágják — s nem pediglen úgy, miként a találmány tárgyánál, ahol a szilárdság a heveder egész fölületén erösbitést nyert. Az eljárás további része abban áll, hogy az esetben, ha a cipőfölsőrész a szakadás helyén folytonossági hiánnyal is bír, s ez