75040. lajstromszámú szabadalom • Beszédszámláló távbeszélő berendezésekhez
a berendezésnek egyik kapcsolási sémáját tünteti föl. A 2. és 3. ábra oly berendezést mutat, melynél a 38421 sz. osztrák szabadalmi leírásban ismertetett kontaktuskészülékkel biró óramű van alkalmazva, végül a 4—7. ábrák ily óraműveknél két módosított kiviteli alakját tüntetik föl. Az 1. ábra a berendezésnek csak elvét tünteti föl. (A) az esetleg a központban vagy másutt a beszélőállomástól távol alkalmazott időszámláló óraművet tünteti föl, mely 10 és 1 órás, valamint perc és másodpercmutatóval van ellátva. (V) az óraműtengely, mellyel az óraművet mechanikai úton a hajtólúgónak fölhúzása által fölhúzhatjuk. (Ll, L2) vonalvezetékek, (T) pedig a távbeszélőállomás. Utóbbinak egy (C) mellékvezetékébe bekapcsolt (E) relais gerjesztésénél (t) horgonya segélyével az icl őtszámláló óraműnek kilincskerekét kapcsolja ki, úgy hogy az óramű a relais gerjesztésének ideje alatt lejárhat. Az (F) esapóbillentyű vagy más kontaktuskészülék egy riasztókészüléket vezényel, melybe a (W) csengő vagy fényjelző valamint a (B) riasztótelep van bekapcsolva. Végül még az 1. ábrán föl nem tüntetett az időszámláló óramű által vezényelt kontaktus készülék is alkalmazva van, mely a két (a, b) mellékágat az óraműnek lejárásánál az (L, L2) vezetékről lekapcsolja. A kontaktuskészülékek, melyek egymás után működnek és a fölhúzásnál valamennyi áramkört az eredeti állapotba visszahoznak, a 2. ábra szerinti kiviteli alaknál a már említett 38421 számú osztrák szabadalmi leírásban ismertetett berendezéssel vannak ellátva, (a, a) óraművel összekötött tengely, melyen a letompítással ellátott excenterként működő (b) tárcsa szilárdan van megerősítve, másrészt pedig ezen a tengelyen az (s) kivágással és (n) foggal ellátott (c) tárcsa ül lazán. A laza tárcsát a (g) pecek viszi magával, mely pecket a tárcsával az (f) rúgó köti össze. A (c) tárcsára a két különböző hosszúságú (d) és (e) emeltyű támaszkodik, melyek az (o) pont körül forgathatók és melyeket egymással az (1) hosszhasítékba nyúló (m) pecek köt össze, úgy hogy az (m) peceknek a hosszhasítékban kis játéka van. Mindkét emeltyűn egy-egy az (n) fogba egymás után beakasztódó (s, s2) él van s azonkívül a rövidebb (d) emeltyű még a lefelé irányított (h) nyúlvánnyal is el van látva. Mindkét emeltyű azonkívül még egy-egy szigetelőanyagból való (il), ill. (i2) kontaktust működtető darabbal van ellátva az (5, 6), illetve (1, 2, 3, 4) rugók vezénylésére. Utóbbi rugók az (a, b) vezetékeknek az (Ll, L2) vonalvezetékekhez való kapcsolását, előbbi rugók pedig a (Y, B) riasztóáramkört vezénylik. Az (i2) darab he^ett egy (F) csapóbillentyű vagy hasonló is használható az (5, 6) rugóknak vezénylésére, melyet a rövidebb emeltyűnek (h) nyúlványa működtet. (3 ábra). A beszéd tartama alatt az (B) jelfogó (t) horgonya által szabaddá tett óramű lejár és ennek következtében az (a) tengelyt és (b) tárcsát, forgat ja. A (c) tárcsát a (g) pecek viszi magával. Lejárás előtt először is a rövidebb (d) emeltyű, röviddel azután pedig hosszabb (e) emeltyű kapcsolódik be az (n) fogba, minek következtében az (5, 6) rugók záródnak, az (1, 2, 3, 4) rúgok pedig szétkapcsolódnak. Az óraműnek fölhúzásánál a (b) tárcsának teljes része a (d) emeltyűnek (h) nyúlványát és ennek következtében az (m) pecek útján az (e) emeltyűt is lefelé nyomja, úgy hogy az eredeti állapot ismét helyreáll. A 4—7. ábra másik két kiviteli alakot tüntet föl. A 4—5. ábrák szerinti kiviteli alaknál a (G) rugóház van alkalmazva, mely a (V) óraműtengellyel fölhúzható rugót tartalmazza. Ez a rugó a szokásos fogaskekerekekkel az óraművet hajtja, mely fékezője útján az (B) jelfogónak ellenőrzése alatt áll. A rugóházon a (k) mái-