74791. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nitrogén-hydrogénvegyületek szintétikus előállítására

gén és hidrogén 1:3 arányban van jelen és amelyhez kevés oxigén van keverve. Ha már most olyan nyomásokat alkalmazunk, Tiogy a képződött vízgőzből és abból a nedvességből, amelyet a gázelegy magával visz, hozzáadva a gázelegy oxigénjét, hydrogénszuperoxyd képződik, akkor elérjük a vasnak allandó újra-oxidálását. Ilyen módon sikerül a kontaktusanyagot amely közönséges körülmények között csak addig tartja meg hatóképességét, amíg a vasnak oxigénvegyületei jelen vannak, hosszú ideig megtartani katalitos hatóképességében. Ezen találmány folytán módunkban van olyan kontaktusanyagot előállítani, amely úgy mechanikai, mint katalitos hatásában fölülmúlja az ammóniák szintézisénél eddig használt valamennyi katalizátort. A hydrogénszuperoxyd képződését azáltal mozdíthatjuk előt 'hogy a kontaktusmasszához még más hydrogént lekötő fémeket, mint platinát, palladiumot vagy nikkelt keverünk, akképpen, hogy például a platinát lemez-, huzalvagy csőalakban alkalmazzuk vagy pedig annak vegyületeit oldatban rávisszük a vaspálcákra. Miután Woltereck szabadalma szerint az ammóniáknak százalékos termelési hányada a nitrogén és hydrogén között beálló egyensúly folytán korlátozott volt, ennek folytán nagyobb mennyiségű kontaktusanyagnak az ammóniák előállítására való alkalmazása is céltalan volt, mert a tekintetbe jövő magas hőmérsékleteknél az ammóniák nagyobb része újra nitrogénre és hydrogénre bomlott. Ezen hátrányt Haber az ő szabadalmaiban azáltal próbálta csökkenteni, hogy 150—200 légköri nyomásokat alkalmazott. Gyakorlati kísérletekből már most kitűnt, hogy az ammóniák nagy százaléknyi termelési hányadát alacsony nyomások alkalmazásával is el lehet érni, ha gondoskodunk arról, hogjr az ammóniák fejlődése olyan határokon tartassák, hogy egyensúlyi helyzet és ennek következtében az ammoniákképzés csökkenése vagy az ammóniáknak nitrogénre és hydrogénre való bomlása be ne következhessék. Ezt a jelen találmány szerint a legegyszerűbben a következő módon érj ük el: Meghatározott hosszúságú és egészen megszabott átmérőjű vascsövet megtöltiink a kontaktusanyag gyanánt fönnt ismertetett vaspálcákkal. A cső hosszúsága megszabja a kontaktusanyag mennyiségét és ennek folytán az egy csőben képződött ammóniák mennyiségét is. Nagyban legcélszerűbben úgy járunk el, hogy 18—60 cm. és nagyobb átmérőjű csöveket a fönnt említett megszabott nagyságú csövekkel megtöltiink és pedig akképen, hogy a nitrogén- és hydrogéngázok csakis a behelyezett csöveken keresztül mehessenek. Az ilyen csőrendszer alkalmazásával az eddig ismert eljárásokkal szemben tetemes előnyöket érünk el. Egyrészt sikerül ilyen módon, alacsony nyomások alkalmazásával is az ammóniák termelési hányadát kívánt módon fokozni, amennyiben ilyen körülmények között a képződött ammóniák bomlása magas hőmérsékletek és alacsony nyomások alkalmazása esetén legnagyobbrészt meg van akadályozva. Másrészt 18—60 cm. átmérőjű csövek használata, még kis nyomások alkalmazása esetén is, ki volna zárva, mert ityen nagy átmérők és fölületek mellett és a tekintetbe jövő magas hőmérsékleteknél a közönséges vas tartóssága már nem elegendő úgy, hogy kényszerítve volnánk komplikált ellentállóképes készülékeket alkalmazni. A jelen találmány további előnye gyanánt tekintetbe jön, hogy a csövek, amelyeknek a nyomást ki kell tartaniok, egyáltalában nem jutnak a tűzzel érintkezésbe úgy, hogy tehát azok elhasználása igen csekély. Miután továbbá, amint ismeretes, a reakciógázok sebessége az ammóniák szintétikus előállításánál nagy szerepet játszik, ennek folytán előnyös, hogy ez a sebesség a jelen eljárás által tetemesen növel tetrk, mert egyrészt az egyes csövek