74704. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektromos izzólámpák számára való húzott drót előllítására

a fémnél úgy reagálnak, hogy a szükséges hatású anyagok képződnek, vagy a hatást valamely más módon hozzák létre. A találmány azonban nincs ezen magyarázatokra korlátozva. A találmány különösen a 72230. számú törzs- és a hozzátartozó pótszabadalomban védett wolframizzótestekftél találhat alkalmazást. Ezen szabadalmak szerint elektromos izzólámpákhoz való wolframszálak oly módon állíttatnak elő, hogy redukálás útján wolframoxydból kapott aránylag durvaszemü wolframporból sajtolással szálakat vagy rudakat alakítunk és ezeket előzetesen nagyfokú fölhevítés után ismételten tartósan mechanikailag megmunkáljuk mindaddig, míg rostos struktúrát kapnak és közönséges hőmérsékletnél húzhatókká és hajlíthatókká válnak. Hogy a találmány tárgyát ezen esetben alkalmazzuk, oly módon járhatunk el, hogy a sűrű, durvaszemű, igen tiszta wblframporral a mindenkor alkalmazandó, ugyancsak poralakú hozaganyag csekély mennyiségét bensően öszszekeverjük, pl. mozsárban vagy golyós malomban való őrlés által. Jó eredményeket érhetünk el különösen a következő hozaganyagokkal, mely kb. az egész tömeg súlyának 5%-tól egészen 1%-ig, vagy még ennél csekélyebb mennyiségben is alkalmazhatók. Ezen anyagok a tórium, zirkon, ittrium, erbium, didim és itterbium oxydjai, melyek egyenként vagy kettesével, esetleg többesével alkalmazhatók. Előnyös pl. az ittrium és erbium <fagy a didim és itterbium oxydjainak ke veréke. A hozaganyagokat az előállítási folyamat korábbi vagy későbbi időpontjában adhatjuk hozzá, amennyiben azokat pl. a poralakba hozott wolframoxyddal keverjük, melyből a wolframport redukálás által kapjuk, ahelyett hogy magával a redukált fémmel kevernők. Különösen a wolframoxydhoz a toriumnitrát vizes oldatát adagolhatjuk, kb. 2 súly rész toriumnitrátot véve 98 súlyrész wolframoxydhoz elegendő vízmennyiség hozzákeverése mellett, hogy a két anyag benső összekeverődését megkönnyítsük. A toriumnitrát mennyiségét úgy is választhatjuk, hogy a nitrátnak fölhevítés következtében bekövetkező szétesése után 1 súlyrész toriumoxyd jusson 99 súlyrész wolframoxydra. A masszából sajtolt rudakat vagy másalakú testeket az említett szabadalmakban megadott módon először kb. 1200 C"-ra fölhevítjük, ami által azokat annyira szilárdítjuk, hogy könnyen kezelhetők, mire a testeket hydrogénatmoszférában élénk fehérizzásra hevítjük föl. Ezen fölhevítés közben a fém összezsugorodik és szilárd, jól összefüggő testekké lesz. A fölhevítés közben azonkívül csekély mennyiségű tisztátalanságok (mint pl. oxygén vagy efféle), melyeket esetleg a rúd tartalmazott, az ezeket tartalmazó vegyületekből elillanás vagy bomlás, vagy redukció útján kihajtatnak. Ez a hatás természetesen nem lép föl pillanatnyilag és a rúdnak aránylag porozus szerkezete által lényegesen elősegíttetik, ami az aránylag durvaszemű pornak kiindulási anyag gyanánt való megválasztásának köszönhető. Az említett hozaganyagok azonban ezen fölhevítés közben teljesen vagy részben visszamaradhatnak és azáltal, hogy a fém összezsugorodását és szilárdítását késleltetik, káros tisztátalanságok eltávolítását megkönnyítik. A rudakat hosszabb időn át való fölhevítésük után a rajtuk keresztülvezetett hevítő elektromos áram erősségének fokozatos csökkentése mellett lassan kihűlni engedjük, mire a fönt említett szabadalmak értelmében a mechanikai megmunkálást kalapálással, hengerléssel, húzással stb. végezzük. A kapott szálakat célszerűen a lámpaburákban való megerősítésük előtt fölületükön az oxydoktól és egyéb tisztáta lanságoktól megszabadítjuk, amennyiben azokat pl. elektromos áram útján tiszta, száraz hydrogénáramban körülbelül 1000 C-ra fölhevítjük. (Ezen tisztátalanságok természetesen nem tévesztendők össze a föntemlített, szándékosan választott hozaganyagokkal.)