74704. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektromos izzólámpák számára való húzott drót előllítására

a fémnél úgy reagálnak, hogy a szükséges hatású anyagok képződnek, vagy a ha­tást valamely más módon hozzák létre. A találmány azonban nincs ezen magyará­zatokra korlátozva. A találmány különösen a 72230. számú törzs- és a hozzátartozó pótszabadalom­ban védett wolframizzótestekftél találhat alkalmazást. Ezen szabadalmak szerint elektromos izzólámpákhoz való wolfram­szálak oly módon állíttatnak elő, hogy re­dukálás útján wolframoxydból kapott aránylag durvaszemü wolframporból saj­tolással szálakat vagy rudakat alakítunk és ezeket előzetesen nagyfokú fölhevítés után ismételten tartósan mechanikailag megmunkáljuk mindaddig, míg rostos struktúrát kapnak és közönséges hő­mérsékletnél húzhatókká és hajlíthatókká válnak. Hogy a találmány tárgyát ezen esetben alkalmazzuk, oly módon járha­tunk el, hogy a sűrű, durvaszemű, igen tiszta wblframporral a mindenkor alkal­mazandó, ugyancsak poralakú hozag­anyag csekély mennyiségét bensően ösz­szekeverjük, pl. mozsárban vagy golyós malomban való őrlés által. Jó eredménye­ket érhetünk el különösen a következő hozaganyagokkal, mely kb. az egész tö­meg súlyának 5%-tól egészen 1%-ig, vagy még ennél csekélyebb mennyiség­ben is alkalmazhatók. Ezen anyagok a tó­rium, zirkon, ittrium, erbium, didim és itterbium oxydjai, melyek egyenként vagy kettesével, esetleg többesével alkalmaz­hatók. Előnyös pl. az ittrium és erbium <fagy a didim és itterbium oxydjainak ke veréke. A hozaganyagokat az előállítási folyamat korábbi vagy későbbi időpont­jában adhatjuk hozzá, amennyiben azokat pl. a poralakba hozott wolframoxyddal keverjük, melyből a wolframport redu­kálás által kapjuk, ahelyett hogy magá­val a redukált fémmel kevernők. Különö­sen a wolframoxydhoz a toriumnitrát vi­zes oldatát adagolhatjuk, kb. 2 súly rész toriumnitrátot véve 98 súlyrész wolfram­oxydhoz elegendő vízmennyiség hozzá­keverése mellett, hogy a két anyag benső összekeverődését megkönnyítsük. A to­riumnitrát mennyiségét úgy is választhat­juk, hogy a nitrátnak fölhevítés következ­tében bekövetkező szétesése után 1 súly­rész toriumoxyd jusson 99 súlyrész wol­framoxydra. A masszából sajtolt rudakat vagy más­alakú testeket az említett szabadalmak­ban megadott módon először kb. 1200 C"-ra fölhevítjük, ami által azokat annyira szilárdítjuk, hogy könnyen kezelhetők, mire a testeket hydrogénatmoszférában élénk fehérizzásra hevítjük föl. Ezen föl­hevítés közben a fém összezsugorodik és szilárd, jól összefüggő testekké lesz. A fölhevítés közben azonkívül csekély mennyiségű tisztátalanságok (mint pl. oxygén vagy efféle), melyeket esetleg a rúd tartalmazott, az ezeket tartalmazó ve­gyületekből elillanás vagy bomlás, vagy redukció útján kihajtatnak. Ez a hatás ter­mészetesen nem lép föl pillanatnyilag és a rúdnak aránylag porozus szerkezete ál­tal lényegesen elősegíttetik, ami az aránylag durvaszemű pornak kiindulási anyag gyanánt való megválasztásának köszönhető. Az említett hozaganyagok azonban ezen fölhevítés közben teljesen vagy részben visszamaradhatnak és az­által, hogy a fém összezsugorodását és szilárdítását késleltetik, káros tisztátalan­ságok eltávolítását megkönnyítik. A rudakat hosszabb időn át való fölhe­vítésük után a rajtuk keresztülvezetett hevítő elektromos áram erősségének fo­kozatos csökkentése mellett lassan kihűlni engedjük, mire a fönt említett szabadal­mak értelmében a mechanikai megmunká­lást kalapálással, hengerléssel, húzással stb. végezzük. A kapott szálakat célszerűen a lámpaburákban való megerősítésük előtt fölületükön az oxydoktól és egyéb tisztáta lanságoktól megszabadítjuk, amennyiben azokat pl. elektromos áram útján tiszta, száraz hydrogénáramban körülbelül 1000 C-ra fölhevítjük. (Ezen tisztátalanságok természetesen nem tévesztendők össze a föntemlített, szándékosan választott ho­zaganyagokkal.)

Next

/
Thumbnails
Contents