74682. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cukros levek tisztítására és a használt tisztítószer regenerálására

előállítás milyen hőmérsékleten történik — válik ki, amely víz alatt közönséges hőmérsékleten nem bomlik, forralva vagy hevítve szénsavát elveszti és aluminiumoxyd marad vissza. A bázisos aluminiuínkarbonátot állati vagy növényi fehérjével, peptónnal, növényi nyálkával, bizonyos szerves savakkal melegítve, ammóniák fejlődése, illetve ammoniumkarbonát képződése mellett,' vízben és cukoroldatokban oldhatatlan, könnyen szűrhető csapadék, miközben szénsavtartalmát elveszíti. Előállíthatjuk a bázisos aluminiuínkarbonátot még a következő módon is: Koncentrált alumiriiumszulfát oldatot koncentrált ammoniumszulfát oldattal keverünk, akkor tudvalevőleg vízben nehezen oldódó aminoniumaluminiumszulfát (ammoniumtirnsó) fog kristályos kettős só alakjában kiválni. Ha ezen kettős sóból 100° C-nál koncentrált vizes oldatot készítünk és ezt folytonos kavarás közben ammoniumkarbonát vagy ammoniumhidrokarbonát hideg koncentrált oldatába öntjük, mi mellett gondoskodunk arról, hogy a folyadék hőmérséklete kb. 30° C-nál nagyobb ne legyen, ekkor szénsav száll el és a bázisos aluminiumkarbonát csapadék alakjában kiválik, melyet szűrünk és az oldatban maradt ammoniumszulfáttól gondosan kimosunk. Az egyik vagy másik módon készített bázisos aluminiumkarbonáttal már most a cukorlevek tisztítását célszerűen két fázisban végezzük; az első fázis a főtisztítás, a másik az utótisztítás. I. A főtisztítást úgy végezzük, hogy a kimosott tisztítószert íolytonos kavarás közben a lé minőségétől függő kb. 'A --3%-nyi mennyiségben a lére számítva, a hideg vagy meleg léhez adjuk, az egészet zárt edényben kb. 85—100° C-ra fölmelegítjük és a keletkező szénsavat elvezetjük. A föllépő habzást, amely a reakció befejeztével megszűnik, erélyes kavarással csökkentjük. A levet ezután állni hagyjuk:, mikor is a csapadék összecsomósodik és a létől különválik. Ezután melegen szűrjük és a levet vagy mint ilyet a szokásos módon földolgozzuk vagy pedig a földolgozást az alább leírandó utótisztítással kombináljuk, ha a szűrés lassan megy vagy a szürlet nem egészen tiszta, ez annak a jele, hogy kevés volt a hozzáadott tisztítóanyag, vagy pedig nem volt elegendő ideig a kellő hőfokon tartva. A főtisztításnál a tisztítandó léből leválnak az összes fehérjeanyagok növényi nyálkák stb., továbbá azon orgános savak, amelyek alumíniummal oldhatatlan bázisos sókat képeznek. A keletkezett csapadék szürkésfehér, könnyen mosható és miután még tartalmaz hatóanyagot, azért azt, minden további mosás nélkül, egypár tizedszázalék friss tisztítóanyag hózzáadása után, újból használhatjuk a következő lé letisztításánál. Időnként azonban a csapadék egy részét kimossuk és az üzemből eltávolodik. II. Az első tisztítás után kapott kristálytiszta cukroslevet célszerűen ntótisztrtásnak vetjük alá akképen, hogy a léhez egy -pár tizedszázalékot tevő friss bázisos aluminiumkarbonátot adunk, ezzel a szokásos párologtatóedényekben főzzük mindaddig, míg a lé 60- 65 Brixre besűrűsödik és azután melegen szűrjük. A csapadékot nem kell kimosni, azt újból hozzáadjuk a főtisztításhoz használandó tisztítóanyaghoz. Ezen második tisztítás célja, hogy az első főtisztításnál visszamaradt nem-cukrot is leválasszuk. A leszűrt lé most kristálytiszta, alkalicitása fenolftaleinna! gyönge, lakmusszál szemben erősebb. A tisztításnál kapott csapadék regenerálására azt a módszert használjuk, amelyet föntebb a bázisos aluminiumkarbonát előállításánál másodsorban ismertettünk. Eszerint a regenerálást a következőképen foganatosítjuk: A csapadékot egy kazánba visszük, ammoniuinszulfátoldatot adunk hozzá, a kazánt elzárjuk és 100 C. fölötti hőmérsékletre melegítjük. A ammoniumszulfát oxydok és karbonátok jelenlétében már alacsony hőfokon kénsavra és ammóniákra