74661. lajstromszámú szabadalom • Kerék csavarrugókra ágyazott külső koszorúval

kednek. A (d) fémlemez (e) bordái-és az üreges (i) abroncs belső fölülete közé van­nak a nyomó (k) csavarrugók sugárirány­ban beiktatva, amelyek az (i) abroncsot rendszerint kifelé nyomják s az utóbbinak külső fölületére van végül a fémből ké­szült voltaképeni (m) abroncs (1) csava­rokkal vagy effélékkel erősítve. A találmány értelmében a (k) csavar­rugók oly sűrűn vannak egymás mellett elhelyezve, hogy a rájuk ható tehertől összenyomatva egymással érintkeznek. Az (1) csavarok célszerűen egyúttal a (k) csavarrugókat is rögzítik az üreges (i) abroncsban oldairányú eltolódás ellené­ben. Annak megakadályozására, hogy a belső koszorúrész a kerék járása irányá­ban a külsőtől függetlenül forogjon, a (k) csavarrugókat a találmány értelmében fölváltva a külső és belső koszorúrészhez rögzítjük, amint az az 1. ábrabeli metsze­ten látható. A leírt kerékszerkezetnek működése a következő: A kerék terheletlen állapotában vala­mennyi (k) nyomórúgó egyenlő nyomó­erőt fejt ki kifelé az üreges (i) abroncsra, amely tehát ismert rnőűon az (a) kerék­koszorú belső részével koncentrikusan helyezkedik el. Ha azonban a kerék­koszorú. a föld színére támaszkodik és a keréktengely terhelve van, akkor a füg­gőleges irányban a nyomópont alatt lévő (k) csavarrugók leginkább, az ezekhez két oldalról csatlakozó nyomórugók ellen­ben a függőleges nyoinásvonaltól mért növekvő távolságoknak megfelelően ke­vésbbé nyomódnak össze. A csavarrugók összenyomódása először is abban nyilvá­nul, hogy az (a) koszorúrész a nyomás mérve arányában az (i) abroncs fölött ki­felé tolódik, amint az a 3. ábrán metszet­ben látható, minek következtében a ke­réknek a nyomás helyével átmérő irá­nyában szembenfekvő helyén a (k) csa­varrugók megfelelően megnyúlnak. A ke­réktengely terheléséből származó nyomás azonban az oldalsó sugárirányú, részben összenyomott csavarrugókra is hat és azokat lefelé behajlítani törekszik. A csa­varrugóknak a találmány szerint a kerü­let irányában sűrűn egymás mellé való helyezése és azoknak a belső és külső kerékkoszorún váltakozva történő meg­erősítése folytán a rugók a rájuk ható nyomásnak engedhetnek és lefelé beha­jolhatnak, a rúgóhatás tehát a leírt elren­dezés mellett akadálytalanul érvényesül­het, akármilyen is a rugónak a helyzete a nyomásirányhoz képest, végül a rugók­nak sűrűn egymás mellé való helyezése és azoknak a kerékkoszorú belső és külső részén váltakozva történő megerősítése nem engedi, hogy a kerékkoszorú külső része a belsőtől függetlenül vagy megfor­dítva a kerék járása irányában eltolód­jék. Ekként a kerék terhelésétől eredő nyomás az eredeti nyomásiránytól mind­két oldalra teljesen egyenletesen eloszlik valamennyi csavarrugóra és, minthogy az utóbbiaknak rúgózó hatása akadályta­lanul érvényesülhet, a leírt kerék, akár csak a gumiabronccsal ellátott, tökélete­sen rugalmasan működik s az utóbbihoz képest még előnye is, hogy a földön futó (m) fémabroncsa folytán lopás ellen sok­kal nagyobb az ellenállása és hogy az anyaga lényegesen kevesebbe kerül. A leírt kerék rendkívül egyszerű, ellen­álló és olcsón kivihető szerkezete folytán mindenfajta járómühöz, még a legnehe­zebb teherjáróművekhez is alkalmas. Szabadalmi igény. Kerék a belső koszorúban vezetett, csa­varrugókra ágyazott külső koszorú­val, azzal jellemezve, hogy a csavar­rugók egymást kölcsönösen megtá­masztják és fölváltva a belső és külső oldalon vannak megerősítve. (1 rajzlap melléklettel,) fallas nyomda, Hudíiiisst,

Next

/
Thumbnails
Contents