74632. lajstromszámú szabadalom • Vákuumkészülék

ép említett kondenzációs térbe hatolhatnak be, az anódák terébe ellenben nem. Az irányítókészülék visszacsapásának veszélye ekképen csökkentetik a legjobb és a legegyszerűbb módon. A katóda-gőzöknek az anódatérbe való belépése különben még azzal is hathatósan meg van gátolva, hogy a katódagyűrű átmérője, a külső (1) anóda átmérőjénél nagyobb. A vákuumedénynek fölfelé kiemelkedő (16) fenekében a kúpalakú pólussarúval ellátott (17) elektromágnes van alkalmazva (18) tekercsekkel. Az elektromágnest a (19) tartólap hordja, amely az egész készülék alaplapja gyanánt szolgál és a vákuumedény (16) fenekével egyszerű módon össze van csavarolva. Az elektromágnes ekképen a tulajdonképeni vákuumkészülék belsejétől egészen külön van választva. A (17) mágnes pólusa és egy gyűrűszerű (20) pólustoldat között a (16) födélben az egész gyűrűalakú katóda fölött alapjában véve sugárirányú mágnesmező gerjed, amint az ábrán a pontozott vonalakkal jelöltük úgy, hogy a mágnesnek egyenárammal való gerjesztésekor a fényiy állandó cirkulációra kényszerül, ami az egész katódaföliilet egyenletes igénybevételét vonja maga után. Az árainterhelést'oly nagyra vehetjük, hogy a fényív bázisa a katoda fölületén meglehetősen kiterjedt legyen és lehetőleg az egész katódafölületen elterüljön, ami még inkább bekövetkezik, ha, mint a 3. ábrán föl van tüntetve, a katódafolyadék (21) tartánya fölfelé szűkül úgy, hogy itt a (4) katóda fölül csupán egy szűk gyűrűt alkot. A (21) tartány akár tűzálló szigetelőanyagból, akár pedig fémből, pl. vasból készülhet és amint a fenékfal hasadéka jelöli, két vagy akár több darabból is állhat. A katódafölület igen erős lehűlését elkerülendő, a fölső szűkített részen (1. a 3. ábrán fölül) alkalmas hővédőeszközökből egy-egy (22) gyűrűt rendezünk el. E gyűrűk a könnyebb beépítés végett két vagy több részből lehetnek összetéve. A vákuumedény (16) fenekén fényív képződésének meggátlása céljából az 1 ábra szerint a kúpalakú szigetelő (23) süveggel födjük le azt. Bizonyos esetekben ezt is célszerűbb több, és pedig annyi koncentrikus részből előállítani, amennyi anódateriink van. A 2. ábra mutatja, miképen állítjuk elő a szóban lévő (23) süveget üreges test gyanánt és hogyan látjuk el (24, 25. 26) toldatokkal, amelyek az anódaterekbe benyúlnak. Nehogy ez utóbbi toldatok közt a kondenzátum összegyűljön, a (48) áttörésekkel látjuk el őket úgy, hogy a kondenzált folyadék a (4) katódához visszafolyhat. Ha a fenéksüveg ürege szintén (15) hűtőközeggel hüttetik, úgy a toldatokon föllépő kondenzációval a katódagőzök bejutását még hatásosabban meggátoljuk. A katódának nem kell okvetlenül gyűrűalakúnak lennie, amint az ábrán láttuk; köralakú is lehet és a vákuumedény közepén foglalhat helyet. A gyűrűszerű alakításnak az az előnye, hogy a kondenzációtért, amint az 1. ábrán advan van, az (5) vákuumtartány külső falába tehetjük ki. Higanykatóda helyett természetesen mind a két esetben izzó katódát is használhatunk, amely egy vagy több részből állhat. A katódát is több koncentrikus részkatódából szerkeszthetjük össze, pl. több részgyűrűből állhat. Ha az áramterhelésnek valamennyi anóda számára egyenlőnek kell lennie, akkor ez anódakeresztmetszetet, az 1. ábrán látható módon, növekvő anódaátmérővel csökkenthetjük úgy, hogy az anódák keresztmetszetének kerülete fordítva fog aránylani a gyűrű átmérőjéhez. Míg az 1. ábrán az anódák árambevezetése a vákuumtartány (6) födelében szigetelten van átvezetve, a 4. és az 5. ábrán a vezetékek megerősítésének és kölcsönös szigetelésének más módját látjuk. A 4. ábra szerint a vákuumedény födele két egymástól és az (5) vákuumedénytől elszigetelt (27) és (28) részre oszlik; e részek mindegyikével az (1) és a (2) anóda vezető módon van összekötve. Az anódák áram-