74593. lajstromszámú szabadalom • Lehetőleg állandó (maximális) lőporgáznyomással működő lófegyver

— 3 — A töltényhüvely belső öble (furata) az alább ismertetendő töltésrendszerrel járó igénybevételekre való tekintettel a fenék felé gyöngén, de állandóan szűkül. A töltényhüvely palástján két tetszőleges alkotónak a fenék felé eső részén az alább ismertetendő célból a peremmel egymagasságig (9) bordák emelkednek ki (2. és 3. ábrák). A (6) hüvelyben az egyes (7) résztöltések és pedig a meggyűlással fordított sorrendben vannak elhelyezve, úgy hogy az (5) lövedéktest mellé a legelőször, a fenékre pedig a legutoljára meggyúladó résztöltés kerül. A résztöltéseket egymástól gázmentesen záró és tűzálló, lapos, dugaszalakú (8) szigetelők választják el, melyek pl. azbeszt és papir sajtolt rétegeiből készüb hetnek. A hüvely megtöltésénél az egyes résztöltéseket és azokra a dugaszokat lassan, egészen a csőben föllépő gáznyomásig fokozódó nyomás alatt sajtoljuk a hüvelyben, miközben a lőporrétegek közti levegő a lehetőségig megritkítandó. A résztöltések mennyiségét azon gázmennyiség határozza meg, amely azon nyomáscsökkenés pótlásra szolgál, amely a lövedék által a megelőző részíöltés elégése közben, vagyis az egymásután meggyújtott két résztöltés meggyúladását elválasztó időköz alatt megtett útnak megfelelő térfogatnövekedésnek felel meg. A lőpor égési sebességének pedig a töltényhüvelybe való sajtolás után és a csőben uralkodó nyomás mellett mérve, legalább megközelítőleg meg kell felelnie a lövedék ezen csőszakaszban elért középsebességének. A töltényhüvely fenekében ettől és egymástól gondosan elszigetelve a töltényhüvely (10) fenekének külső fölületével gondosan egy síkba csiszolt (11) kapcsoló fémlapocskák vannak koncentrikusan elrendezve (4. ábra), melynek száma kétszer akkora, mint az alkalmazott résztöltések száma. A (11) kapcsolólapoktól egy-egy jól szigetelt villanyosvezeték vezet a töltényhüvely belsejébe, még pedig úgy, hogy az ugyanazon átmérőben fekvő kapcsolólapocskákból kiinduló egy-egy vezetékpár egyazon résztöltés belsejében végződik (2. ábra). Ezen vezetékek végei egy -mástól megszabott távolságban vannak és kis fémgömbökben végződnek. Ezen gömböcskék között megfelelő mennyiségű (12) gyutacsanyag (pl. durranóhigany) van elhelyezve. A gyújtást villamos indukált áramnak a fönt leírt vezetékek gömböcskéi között átugró megszakítási szikrája eszközli. Evégből, célszerűen a lövegtalpba, a priméráramot szolgáltató (18) áramforrás, pl. akkumulátortelep, valamint a résztöltések számának megfelelő számú (17) indukcióstekercsek vannak elrendezve, míg az alább ismertetendő árammegszakítók egyet (az elsőt) kivéve, mely a závárzatban van, a (2) fegyvercsövön vannak elhelyezve. Minden résztöltésnek külön primér és külön szekundér áramköre, illetve vezetéke van, amely vezetékek a szerkezeten kívül a szokásos módon egy-egy kábellé vannak egyesítve. Ezen kábelek célszerűen csak a tüzelésre való előkészítés -kor kapcsoljuk be megfelelően elrendezett (föl nem) tüntetett dugaszkaocsolókkal, amelyek a závárzaton, illetőleg a lövegtalpon vannak, még pedig úgy, hogy tévesen nem kapcsolhatók (különböző mérret, számozás stb.). Az áramszakítók a (2) csövön azokon a helyeken vannak elrendezve, amelyeknek a lövedék által való érintésekor (tehát a megszabott időpontban) a következő résztöltésnek meg kell gyúladni. E megszakítók szerkezete a föltüntetett pél dában a következő (5. ábra): Az egykarú emeltyűként működő erős (24) lemezrúgó a csőfalba helyezett és abban bizonyos meghatározott mértékben föl és alá mozgatható (25) dugattyúra hat és pedig azt állandóan leszorítani iparkodik. A rugónak szabad végén elszigetelt kontaktuslap van elrendezve, amely rendes helyzetében a (2) csövön elszigetelten