74588. lajstromszámú szabadalom • Rotációs dugattyús szivattyú, illetve mótor

ben és részben hosszmetszetben, illetve íöliilnézeiben látható. A 6. és 7. ábrák a dugattyútestet homloknézetben, illetve függélyes harántmetszetben mutatják. A 8. és 9. ábrákon a gépnek egy további foganatosítási alakja látható függélyes hossz-, illetve harántmetszetben. A 10. és 11. ábrák ezen utóbbi foganatosítási alak dugattyú testét mutatják függélyes harántmetszetben, illetve homloknézetben. A hengeralakú (a) tok (1. ábra) belső fölületén a (b) tengelyre fölékelt (c) dugattyú forog, melyből excentrikusan két egymáshoz képest 180°-kal eltolt és a (v) válaszfallal egymástól elválasztott (g) vájat van kiesztergálva (7. ábra). A (g) vájatokban mozognak a (d) csapok körül lengethető (e) emeltyűkre csuklósan fölfüggesztett (p) zárónyelvek mindegyik (g) vájatban kettő és pedig úgy, hogy a nyelveknek (h) záró fölülete pontosan fölfekszik a vájat belső hengerfölületére. A zárónyelvek folytonos fölfekvésükkel a (k) szívó és (1) nyomó teret egymástól állandóan elválasztják. Az egyszerű ki. képzésű zárónyelveknek, illetve a. lengőemeltyüknek célszerű elrendezése teljesen fölöslegessé, teszi a rugók alkalmazását, minthogy a fölöttük lévő folyadék nyomása állandóan végzi a zárónyelveknek a dugattyúhoz való szorítását. Emellett az 1. ábrán látható módon a hengeralakú (a) tokfal fölső szabad élei az (e). emeltyűkarokat, célszerűen a kar közepén túl, alátámasztják, úgy hogy a zárónyelvek a folyadéknyomás hatása alatt (már az emeltyűk végeinek saját rugalmassága folytán) a dugattyúra teljesen fölfeküdni képesek anélkül, hogy ez a fölfekvés nagy nyomással történjék, minthogy a folyadéknyomás nagyobbik részét az (a) tok falának szélei és a (d) forgácscsapok fogják föl. Az 1- ábrán egyszerűség kedvéért csupán oly szerkezet van föltüntetve, melynél az (e) emeltyű csak a löket egy részén (a zárónyelvek alsó helyzetében) jut érintkezésbe az alátámasztó (a) tokfallal, az le) emeltyű, illetve a tokfal vége azonban célszerűen úgy képezhető ki, hogy az (e) emeltyű minden helyzetében kapjon alátámasztást; egyébként az (e) emeltyű és az (a) tokfal közé esetleg utánengedő alátét is helyezhető. Ily módon, eltekintve az (e) emeltyűk kedvezőbb igénybevételétől, jó zárást csekélyebb súrlódással, tehát a dugattyúfölület kímélése mellett érünk el. Az (e) emeltyűk karjai hosszhasítékkal, vagyis úgy vannak kiképezve (4. ábra), hogy közöttük a folyadék akadálytalanul áthatolhat, ezenkívül az emeltyűk végeinek és a zárónyelveknek a (d) csapok fölé cső fölülete a folyadéknak a szívó térből a dugattyúvá] atba káros ütközés és hirtelen irányelterelés nélküli bevezetése, illetőleg a dugattyúvá játból a nyomótérbe való hasonló bevezetése céljából az 1. és 4. ábrákon látható módon egyenletesen, a közbenső (r) tokfalhoz, illetve a dugattyúkerülethez és egymáshoz simnlóan van kiképezve. Az (e) emeltyűk a 3. ábrán látható módon az (f, m, n) szabályozó rudazattal vannak tetszőleges módon hozzákapcsolhatóan összekötve, mely a szivattyú teljesítményének igen egyszerű módon való szabályozását teszi lehetővé. Ugyanis a fogantyús (m) szabályozó emeltyűnek a fogazott (n) segmensben való elfordítása útján a (p) zárónyelvek a rúdazat- közvetítésével részben, vagy teljesen fölemelhetek, miáltal a szivatytyúzás redukálható, vagy teljesen megszüntethető. A szabályozó rudazatot kézi emeltyű helyett természetesen önműködő teljesítményszabályozóval is oldható kapcsolásba hozhatjuk. Ismeretes föltétel, hogy a szívó- és nyomóterek egymástól lehetőleg tökéletesen el legyenek választva; ezen célból a (c) dugattyútest hengerfölületének legnagyobb sugarú (vájattal meg nem szakított részén, mely állandóan az) (a) tok belső fölülietén jár, a szokásos módon megfelelően tömített járásról gondoskod-