74581. lajstromszámú szabadalom • Előtéttengely egyetlen csapágybakon ágyazot két forgási testtel, pl. szíjtárcsával, mindennemű erőátvitelre

kénytelen. Ilyen összeköttetés létesíthető pl. a (h) tengely végeinek négyszögletes alakban való keskenyítésével és e/en négyszögletes tengelyvégeknek kis játék mellett az (f) és (g) agyíenekeknek, ebben az esetben szintén négyszögletes furatába való beillesztésével. A (h) tengely két végén még a (cl) és (e) szíjkerekek tengelyirányú eltolódását megakadályozó biztosítékok, pl. (i) és (k) csavaranyák vannak elrendezve. Ismeretesek már csupán egy megerősítő bakkal bíró közlöművek és újabb időben igen kedvelt eszközök ezek kisebb erők átvitelére. Ezek a közlőművek egyetlenegy csapágybakból, függő-, vagy fali konzolcsapágyből állanak, melyben a tengely forog. Utóbbin, a csapágy két oldalán, a szíjkerekek vannak elrendezve. A tengely ezen egyszeri ágyazása azonban csak igen mérsékelt nagyságú erők átvitelét engedi meg és ezért az ilyen közlőmű alkalmazási körét rendkívüli mértékben korlátozza. Ha rövidre szabjuk a a csapágyat, akkor az nem vezeti a tengelyt eléggé és nem képes ellenállni a föllépő oldalirányú igénybevételeknek, főlej;, ha ez, a két szíjnak legtöbbször ellenkező irányú húzása folytán, rendszerint szög alatt lép föl. A csapágy hosszú kiképzést viszont, bár a most említett hátrányt némileg megszünteti, de helyette más hátrányra ad okot, nevezetesen a csapágybaknak magának és alapzatán való megerősítésének túlerős oldalirányú igénybevételére. Ez a túlerős igénybevétel a sz^<tárcsák és a csapágybak közt a hosszú ágyazás folytán szükséges nagy távolságnak következménye. A két szíj húzásában megtestesült erők ugyanis túlnagy em.e'í'karokon működnek. A fönt ismertetett, a találmány tárgyát képező ágyazással bíró közlőműnek nincsenek a most vázolt hátrányai. Minthogy az (a) megerősítőbakon lévő szorítókarmantyú, mely a (c) csövet tartja, igen keskenyre vehető, a közlőműnek igen csekély lehet a szerkezeti szélessége. A (d) és (e) sziíjkerekek szorosan az (a) megerősítöbak mellett ülnek. Utóbbinek magának és alapzatán való megerősítésének a szíjak húzása által való igénybevétele tehát a gyakorlatilag elérhető legkisebb mértékre van korlátozva. A futófölületek a (c) csövön és a (d) és (e) szíjkerekek agyának belsejében, minthogy ezeket a szíjkerekek középsíkján keresztülfektetve képzelt metszési síkok felezik, egész hoszszúságukban egyenletesen vannak megterhelve. Ennek folytán a futófölületeknek minden, szög alatt való igénybevétele ki van zárva és igen könnyű, beékelődés nélkül való forgás van biztosítva, főleg ha a (h) tengely kis játék mellett Js van beillesztve az (f) és (g) szíjkerékagyfenekek furatába. Ez a kis játék mellett való beillesztés nem okvetlenül szükséges, azoban célszerű, mert a feszültségeket, melyek merev beillesztés esetén a nem pontos megmunkálás folytán bekövetkezhetnének, meggátolja és a (h) tengely minden, liajlításra való igénybevételét kizárja. A tengely kizárólag csak forgatásra (csavarásra) vétetik igénybe, miért is, ha jó anyagból készül, aránylag kis átmérőjű lehet, úgy hogy a (c) cső átmérője sem lesz túlnagy. A találmánynak megfelelően szerkesztett közlőmű tehát, keskeny szerkezete miatt és a forgató igénybevételnek és ettől függetlenül a többi igénybevételeknek fölvételére való különleges alkatrészei folytán, tetemesen nagyobb erők átvitelére használható, mint a már ismert, egy megerősítőbakos közlőmüvek. Az 1. és 2. ábrával kapcsolatban ismertetett közlőműnél a (d, e) szíjkerekek egymással párhuzamos síkokban forognak. A 3. ábra ezzel szemben azt mutatja, hogy a szíjkerekeknek kölcsönös hajlásúk is lehet egymáshoz képest, vagy egymásra merőleges helyzetük is lehet. Ez esetben a (c) cső megfelelő görbülettel van ellátva és a fönt ismertetett közlőműnél használt egyenes, merev (h) tengely helyett hajlékony (h) tengely nyer itt alkalmazást. A 4. és 5. ábra azt mutatja, hogy a találmánynak' megfelelően szerkesztett köz-