74536. lajstromszámú szabadalom • Kézi kaszakalapálógép
által liozatik működésbe; e célból a rajzon föltüntetett kiviteli példánál az (1) állvány (9) karjának (16) üregében (1. és 2. ábra) egy (17) csillag- vagy bütyköskerék van ágyazva, mely a (18) kézi forgattyú segélyével forgatható. A (17) kerék bütykei a (8) emeltyűre szilárdan erősített (19) tuskóra hatnak, amennyiben a (18) fprgattyúnak az 1. ábrán látható nyil irányában való forgatásánál a (17) kerék bütykei domború oldalukkal egymásután a (19) tuskó alatt elfordulnak ói azt, illetve vele együtt a (8) emeltyűt mindenkor fölemelik. A (8) emeltyű fölemelése által a (3) kalapács is fölemeltetik és a (13) rúgó összeszoríttatik. Mihelyt a csillagkerék egy bütyke a (.19) tuskó alsó (20) élét elhagyta, a (8) emeltyű fölszabadul, mire a (13) rúgó a kalapácsot az üllőhöz csapja; hogy a (17) kerék bütykei és a (19) tuskó közti súrlódást csökkentsük, utóbbiba egy (21) görgőt szerelünk, mely abban könnyen forgathatóan van ágyazva. A kaszának kalapálás közben való önműködő továbbítására és pontos vezetésére, úgy hogy a kalapács a behelyezett kasza élét végigkalapálja, a következő szerkezet van alkalmazva. A (2) üllő mellett annak bal- és jobboldalán egyegy (22, 23) élvezető görgő függélyes tengely körül könnyen forgathatóan van ágyazva (5, ábra), melyekhez a (34) kasza éle gyöngén odaszoríttatik és melyek mentén a kasza kalapálás közben elmozgattatik; a (22, 23) görgők simák lehetnek, mint a (23) görgő, vagy az él számára gyűrűhoronnyal bírhatnak, mint a (22) görgő. A kasza lapjának jobb alátámasztására az üllő mögött egy (24) henger forgathatóan van ágyazva, mely egyrészt az üllő, másrészt az (1) állvány (25) orra között csúcsokon foroghat. A kasza végének alátámasztására, úgy hogy a kasza kalapálás közben pontosan vízszintesen mozgattassák, egy (26) támasztékai' van alkalmazva, melynek külső végében a (27) haránttámaszszal ellátott (28) támcsap alsó csavarme-i netes reszevel függelyes irányban beállítható és (29) ellenanyával rögzíthető. A (26) támasztókari belső vége egy az üllőt körülvevő és körülötte forgatható (30) gyűrű (31) villás ágai között (7. ábra) csuklósan -van megerősítve és pedig úgy, hogy a (26) kar vízszintes helyzetétől csakis fölfelé lengethető. A (30) gyűrű az (1) állvány megfelelő kivágásában van elrendezve és különböző helyzeteiben a (32) csavar segélyével rögzíthető: a (32) csavar anyamenete az (1.) állványba van vágva és a csavar a (30) gyűrű (33) hasítékán megy keresztül (7. ábra), úgy hogy a gyűrű a (26) támasztó, karral együtt az üllő körül kb. 180°-nyi • szög alatt ide-oda lengethető. A kasza tovahúzása céljából annak csúcsára egy (35) szorító kapcsot illesztünk, melynek (36) hasítékán (6. ábra) a kasza lapja keresztül dugható; a (36) hasíték (37)-nél kibővül, hogy abban a kasza (38) foka elférjen. A (35) kapocs, mely a kasza lapján (39) szorítócsavar segélyével (4), ill. 5. ábra) rögzíthető, fölső részén anyamenettel van ellátva, melybe a (40) csavar van csavarva; utóbbinak a kasza éle fölött fekvő vége (41) horonnyal van ellátva, melybe egy (42) huzal vagy zsinór egyik végén levő hurok van illesztve. A (42) huzal a kasza liosz-Kzában a kasza fölött a kalapács felé van van vehetve, ahol egy (43), majd egy kisebb (44) csigán át a gépállvány (4) hüvelye mellett fölfelé egy ezen hüvely két (45) nyúlványában forgathatóan ágyazott és az egyik oldalon kiálló (46) hengerhez van vezetve (1. és 3. ábra). A (42) huzal ezen (46) henger köré egyszer vagy többször körül van csavarva és innen ismét lefelé a (47) csigán át a kasza másik végéhez van vezetve, melyhez a (48) horog útján van erősítve; a huzalnak a (48) horog közelében levő része (49) rugóvá képezhető ki, vagy egy rúgó kapcsolható be, hogy a huzal állandóan kellő feszültség alatt maradjon és huzalszakadásokat elkerüljünk. A (46) henger tengelyére egy (50) kilincs-
