74535. lajstromszámú szabadalom • Mótoros eke
— 2 -ható. A motoros eke továbbá a (6) fő-keretből és a (7) szerszám- vagy ekevaskeretből áll. A (6) főkeret elején van a (8) motor, amely a szokásos módon (9) váltókerékmü és (10) kúpkerékmü segélyével a (11 és 12) fogaskerekek révén hajtja az (1 és 2) hajtókerekeket. Míg az (1) járókerék, iH. annak tengelye szilárdan összefügg a (6) kerettel, addig a (2) járókerék csapját egy (13) lendítökai hordja, amely a (14) előtéttengely körül lendíthető. A (13) lendítőkar a (14) tengelyre húzott (15) csődarab révén a (16) fogasszegmenssel áll merev kapcsolatban. A (16) fogasszegmens a { M) végnélküli csavar, a (18) kúpkerekek és a (19) irányváltómü által mindkét irányban hajtható. A (19) irányváltómü a (20) rúd közvetítésével a (21) vezetőülésről a (22) lábitó segélyével kormányozható. A (16) fogaskerékszegmens továbbá a (23) fogaskerékszegmenssel is kapcsolatban áll, amely egy, a (6) főkereten ágyazott (24) tengelyen van fölékelve, amely viszont a (25) karok útján a (7) ekevaskerettel van összekötve. Az utóbbi háromszögalakú, mint a (6) főkeret hátsó része és a két (25) állítókaron, valamint a hátsó (26) karon való fölfüggesztése folytán a főkerettel mindig párhuzamos helyzetben föl- és alá lengethető, ami a (23 és 16) fogasszegmensek segélyével érhető el. A fogasszegmensek esetleg csuklós rudazatok vagy effélék által is helyettesíthetők. " Ilykép a vezetőülésről a (22) lábitóval vagy más alkalmas módon mozgásba hozhatjuk a. (20) rudat, mimellett a (19) irányváltó révén kívánat szerint a (18) kúpkerekek és (17"» csavar segélyével a (16) fogasszegmens elforgatható, és (13) lendítőkar föl- és alá mozgatható. Tehát a (13) lendítőkar a (2) barázdakerékkel föl- és alá mozgattatik. Egyidejűleg a (23) szegmens és (25) karok a (7) ekevaskeretet is mindig azonos értelemben föl1 - és alá mozgatják. 'A (7) keret a szokásos módon a tula'jdonképeni (27) szántóeszközóket vagy eke-vasakat hordja. Az 1. ábrán a (27) szántóeszközök munkahelyzetben vannak, azaz bizonyos mélységig a szántóföldbe vannak sülyesztve, mimellett alsó éleik olyan síkban feküsznek, amely a (2) barázdakereket alul érinti. A 2. ábra a (7) eketestkeretet legmagasabb helyzetében ábrázolja, mimellett a barázdakerék és a tarlókerék a pályán egyenlő magasságban vannak, míg a (27) szántószközök (a) távolságnyira az úttest fölött fek úsznék, s ezért ez utóbbit nem érinthetik. A reakciónyomás a (13) lendítőkart fölfelé nyomja, míg a (7) keretet a (27) eketestekkel saját önsúlya húzza le, minthogy mármost a (16 és 23) fogasszegmensek révén a (13 és 25) lendítőkarok közvetlen összeköttetésbe vannak hozva, azért a (13) karra ható reakciónyomás és a (25) karra ható önsúly kölcsönösen kiegyensúlyozhatok anélkül, hogy ehhez bárminő rugókat vagy ellensúlyokat kellene igénybe venni. A ábra szerinti diagram a (13 és 25) karok viszonylagos helyzetét tünteti föl, mimellett azok legmélyebb helyzete teljes vonalúan, legmagasabb helyzetük pedig szakadozottan (13', 25') van föltüntetve. További megvilágításuk ezen diagramban a középhelyzetek is eredményes vonalakkal ábrázoltattak. A (13) kar legmélyebb helyzetéből (13') legmagasabb helyzetéig függélyes (m) utat ír le, és ugyanazon idő alatt a (25) kar a legmélyebb helyzetből a legmagasabb (23) helyzetéig jut el, mimellett magassági irányban (n) darabnyira eltolódik. A (13, 13') és (25, .25') szögek viszonylagos különleges helyzete folytán az (n) magasság (m)-mel szemben (o) darabbal nagyobb, ami emelt barázdakeréknél és eketestkeretnél a (27) eketestek alsó éleinek a pálya fölötti magasabb helyzete által jut kifejezésre. Ez a beállításbeli magassági különbözet a karok középhelyzeténél egészen csekély, még pedig a (25) kai" függélyes útjának (q) darabja a (13) kar fügélyes útjának (p) darabjával szemben csupán csekély (r) darabbal nagyobb, ami gyakorlatilag nem jön tekintetbe.
