74477. lajstromszámú szabadalom • Mutatókészülék az időegységben szállított víztömeg számára

mint alul. Ez a dugattyú a (b) duzzasztó tárcsa helyzetéhez képest az átfolyó folyadék számlára nagyobb vagy kisebb keresztmetszetet hagy szabadon. A fojlódugatlyú oldalainak választott görbe alakját a találmány szerint még tovább javíthatjuk. A dugattyú haló keresztmetszeté a dugattyút a nyomáskülönbség segélyével a duzzasztó tárcsa fölé és alá viszi. Mivel nagyobb víztömeg esetében az átfolyó -keresztmetszet növekedése a dugatytvú keresztmetszetének csökkentésével jár együtt, ennélfogva a duzzasztó tárcsa két oldalán nagyobb nyomáskülönbség lép föl, aminek ismét nagyobb átfolyó mennyiség volna a következménye, amelyet nagyobb víztömeg keresztmetszetének kiszámításánál megfelelően figyelembe kellene vennünk. A súrlódás a (c) fojtódugattyú (d) vezetékeiben üzem közben csökkentendő, a dugattyút (f) szárnyakkal láthatjuk el, amelyek csavaralakban foglalnak helyet a dugattyú köpenyén (1. és 3. ábra). E szárnyak a dugattyút a víz tovaáramlásakor forgásba hozzák s e forgás győzi le a súrlódást. Ugyané célra a dugattyú köpenyében csavaralakban futói (k) csatornák szolgálhalnak (2. ábra). Az (e) mutatót egy tárcsa alkotja. A szárnyterületek keresztmetszetének természetesen seholsem szabad nagyobbnak lenni a duzzasztó tárcsa keresztmetszeténél', hogy a dugattyú szabadon játszhassék benne. A víz sebességében a fojtódugattyú állásának megfelelően föl'épó különbözetet a szárnyak hajlása egyenlíti ki akként, hogv ez a hajlás az átfolyó víztömeg növekedtével kisebb. Ahelyett, hogy domború fölületű fojtódugattyút használnánk hengeres tokban, a toknak belső köpenyét is kiképezhetjük oly változó görbe fölülettel, amely görbe folytán az átfolyási keresztmetszet kisebb víztömegnél lassabban nő, mint nagyobb víztömeg esetében; ennek megfelelően képezhetjük ki a dugattyút is. A 4. ábrán ilyen kiviteli példát tüntettünk föl. Eszerint a (c) dugattyúnak a közepén van meg a fojtó keresztmetszete, fölül és alul pedig csúcsban végződik, oly célból, hogv* a víz örvénylését meggátolja. Rövid (f) szárnyak arra szolgálnak, hogy a dugattyút a víz átfolyásakor forgásba hozzák. Az (a) toknak ívelt alakja van, egyébként az elrendezés az 1. ábrabelivel megegyezik. A mérőkészülék jó működésére lényeges, hogy a dugattyú oldalnyomásoktól tehermentesíltessék. A vizel alulról vezethetjük belé úgy, hogy a dugattyút minden oldalról egyenletesen öblíti. A lefolyócsőnek azonban oldalt kell csatlakoznia, mivel fönt a mulató készülék van elrendezve. A kifolyócső felé áramló víz a dugattyúra oldalnyomást gyakorol, aminek az lehet a következménye, hogy a dugattyú megszorul. Ezt meggátlandó, az oldalsó csőcsatlakozásnak a fojtódugattyú fölső végétől való távolságát nagyra vehetjük, vagy pedig két vagy több, egymással ellentétes oldal felé rendezhetünk el kifolyó (g) nyílásokat, amelyek pl. a gyűrűs (h) térbe torkolnak s ehhez csatlakozik ar. (i) lefolyó cső. Szabadalmi igények. 1. Mutatókészülék az időegységben szádítótt víztömeg részére, amelynél egy duzzasztótárcsában!,' illetőleg csőben egy fojtódugattyú van alkalmazva és a vízátfolyás keresztmetszete a dugattyú áliása szerint különböző, jellemezve azáltal, hogy a dugattyú, illetőleg a cső köpenye a kúpalaktól eltérő és lefelé egy görbének megfelelőleg egy csúcs felé fut össze, amely görbe a kis átfolyási keresztmetszeteknél meredekebb, mint a nagyoknál. 2. Az 1. igénypont szerinti kivitel, jellemezve azáltal, hogy nagyobb vízmennyiségeknél a dugattyúfölület vezérgörbéjének tényleges esése kisebb csak a vízmennyiségre való tekintettel számított esésnél. 3. Az 1. pontban igényelt készülék kiviteli alakja, jellemezve a fojtódugattyúra csa-