74468. lajstromszámú szabadalom • Tagozott hajlékony lábbeliburkolat fából

állóan csavarok, szögek, peckek vagy más, magában véve ismert megerősítő szervek által a lábbelifenekén megerősíttetik. A mellékelt rajzokon az 1. ábrán egy ily lábbelitalpburkolat hosszmetszete, a 2., 3. és 4. ábrákon három különböző foganatosítási alak keresztmetszete, az 5. ábrán pedig a talp külső nézete van fölíüntetve. A rajzban föltüntetett példánál a lábbeli Iburkolatakép szereplő teljes féltalp. Ihat (1—6) lamellára van tagolva, melyek egy fadeszkából keskeny, mély (7) haránthornyok bemarása vagy befürészelése által vannak létesítve. A féltalp abban a helyzetben van föltüntetve, amelyben a cipész előtt van, amikor a lábbeli fenekét képező fölső (9) lábbelitalpra fölhelyezi. E szerint a keskeny (8) összekötőbordák, melyek a (7) hornyok alatt az egymás után következő lamellák között állva maradnak, a lábbelifenék felé vannak fordítva. A 2. ábrán föltüntetett keresztmetszetalaknál a burkolólemez fölül és alul párhuzamos síkok ál'tal van határolva, a fölső (9) talp pedig közepén vastagabb, mint a két szélén. Ennek folytán fönnáll a kényszerűség, hogy a mindkét oldalon megmaradó ékalakú közbenső tereket (10) bőrdarabokkal sitb. kell kitölteni, ami keresztülvihető ugyan, de mégis egy második anyag igénybevételével jár. Ez okból a 3. és 4. ábrák szerint a burkolat keresztmetszete úgy van választva, hogy a lápbelitalpnak a talp felé néző alakjához pontosan hozzásimul. A 3. ábra szerint ez azáltal van elérve, hogy a burkoló darab középső határoló síkjához tompa szög alatt oldalt szintén sík határoló darabok csatlakoznak. A burkolat ezáltal keresztmetszetben élszerű alakot kap. A bevágások, mint a rajzon a szakadozott vonal mutatja, mindenü'it a féltalpnak a lábbei ifenék felé néző határoló fölülete közelében haladnak, tehát a középső részben egyenesen és a külön darabokban ugyanazon tompa szög alatt a középső darabhoz képest, mint maga a lábbelitalpburkolat határolása. A 4. ábra szerint az élszerü alak domború alakkal van helyettesítve. Az osztóhornyok alsó határolása itt is azon fölület közelében halad, amellyel a lábbelitalpburkolat a fölső talpat érinti. A 2., 3. és 4. ábrákon (11) csavaros lyukak és (12) megerősítő csavarok láthatók, amelyek minden egyes lamella két oldalvégén vannak alkalmazva és a burkolatkép szolgáló féltalpnak a lábbelitalppal való összekötését eszközlik. Az 5. ábrán a talpburkolat külső nézete látható. A megerősítés nemcsak fölcsavarolással, hanem fölszögezéssel, fölszögecseléssel, fölenyvezéssel vagy más tetszőleges úton eszközölhető. A leírt féltalp használatánál a bevágások által létesített csuklóhelyek egyenlőtlenül vétetnek igénybe. Ezen (8) csuklóhelyek egynémelyikénél hajlás csak ritkán áll be úgy, hogy ezen helyeken az anyagösszefüggés állandóan az eredeti módon marad meg. Nedvességnek a bevágásokon át a tulajdonképeni lábbelitalpig való behatolása ki van zárva. Más helyeken, különösen a lábcsukló alatt az egymás mögött lévő lamellák majdnem minden lépésnél egymás felé mozognak, minek az a következménye, hogy a gyakori igénybevételeket szenvedő borda behajlik. Ezen behajlítás a mozgékonyságot a behajlási helyen fokozza, a nélkül, hogy ai egymás mögött lévő lamellák közötti összefüggést teljesen megszüntetné. A szilánkos faszélek ugyanis még mindig egymásba kapaszkodnak, ami által az egymás mögött lévő lamellák kölcsönös le- és föltolódása kizáratik. Minden fa tudvalevőleg, ha megnedvesedik, megduzzad. Ha nem volnának (7) bevágások, akkor a talp a megnedvesedés folytán azon oldalon, amellyel a talajt érinti, jobban tágulna ki, mint .a láb felé fordított oldalon úgy, hogy az egész burkolat a láb felé konkávra görbülne. Ezen kellemetlen jelenség a bevágások folytán megszűnik, amennyiben minden lamellá-