74443. lajstromszámú szabadalom • Magnézium-zseblámpa

ziuínszalaghoz szorítja úgy, hogy az (o) henger is elforgattatik. Az (1) kerék további áttételek útján a szárnyas (q) akasztókereket forgatja; utóbbit a (g, h) arretálószerkezet rögzíti, illetve szabadon engedi. Az összes kerekek az (f) kerékkoszorúra merőleges síkban forognak. Ha a szárnyas akasztókereket a (g) gomb visszatolása által kioldjuk, akkor a fölhúzott óramű a (c) magnéziumszalagot a (d) csigáról legöngyölíti, a csőalakú (r) szalagvezetéken és a vezetőhengereken keresztül a torkolatánál az (s) lángzócső alakjában kiképezett és a kellő helyzetben a (t) konzol útján rögzített vezetékbe tolja előre. Az (s) lángzócső a lámpa tokja előtt le. vehetően elrendezett üvegellenzővel és esetleg parabolaalakú fényszóróval ellátott (ü) kürtőbe nyúl, melynek kiképzése és keresztmetszete tetszőleges lehet. A 2. ábrán kihúzott vonalakkal körkeresztmetszetű és pontozott vonalakkal négyszögkeresztmetszetű kürtő van föltüntetve. Az (u) kürtőkhöz akkor, ha a lámpát zárt terekben használjuk, a (v) hamuelvezető csövecske csatlakozhat. Az égésnél képződő gőzt szintén csövecskében kondenzálhatjuk és tömbön keresztül egy tartályba vezethetjük. Ezen célra fémből vagy más alkalmas anyagból álló finom, hajlékony, összerakható tömlőt használunk, melynek alakja és nagysága a lámpáéhoz igazodik. A füstöt ily módon teljesen kiküszöböljük, minthogy a képződő magnéziumoxid a hideg fémen lecsapódik és arról kirázással vagy keféléssel könnyen eltávolítható. A füst a tömlő helyett a lámpa (a) tokjának keskenyen megosztott falába is vezethető és ott hasonló módon ártalmatlanná tehető. Az (s) lángzócsövön lerakódó hamu folytonos leszedésére és eltömődések megakadályozására a szintén az óramű által hajtott (w) leszedŐszerkezet van elrendezve, mely a lámpa használatánál a lángzócső torkolatánál folyton ide-odar mozog. : A zseblámpa üzembehelyezésénél az óramű elindításakor vagy elindítása után a magnéziumszalagot meg kell gyújtani. Erre a célra külömböző gyújtószerkezetek használhatók, melyek magában véve ismert módon dörzsfelület mentén elvezetett cervasdarabból állnak. így pl. az (al) belet, mely benzintartályhoz csatlakozó csövön van átvezetve, a (bl) gomb vagy fogantyú útján végzett előretolása közben a cső torkolatánál elrendezett (dl) acélkeréknek a (cl) cervasbetéthez való súrlódása útján meggyújthatjuk. A bél legkülső helyzetében a láng a (c) magnéziumszalag alá ér és azt meggyújtja. Ezután a (bl) gomb visszatolása által a benzintartályt és az (al) belet kezdeti helyzetébe vezetjük vissza és egyúttal a bél vezetőcsövének torkolatát a benzin elpárolgásának megakadályozása céljából elzárjuk. Ezen célra az (el)-nél csuklósan ágyazott és az (y) vonórugó hatása alatt álló (x) zárófödél szolgál, mely a (bl) gomb előretolásánál oldalt leng, míg akkor, ha a gyújtás megtörténte után a gombot visszatoljuk, újból tömítően az (al) bél szabad végén helyezkedik el. A gyújtást benzin nélkül egyszerű kanóccal is elérhetjük, mely a (bl) gomb útján való élőretolásnál a (dl) acélkeréknek a (cl) cervasbetéten való súrlódása folytán meggyullad. A kanócvezeték az (u) kürtő felé iráliyuló szélső helyzetében az üreges (t) konzolhoz ütközik, melyről kis mennyiségű magnéziumpor hull az izzó kanócra, rövid lángot ad és ezáltal a (c) szalagot megggyújtja. A lámpa az óramű megállításánál azonnal elalszik, minthogy a magnéziumszalag égő vége csak néhány mm-rel terjed túl a lángzócső végén és igen gyorsan leég. Az áttétel egyéb részeinek a hajtókerékre merőleges elrendezése folytán a zseblámpáknak igen változatos alakot adhatunk. így pl. az égési hely nemcsak a lámpa keskeny, hanem annak széles oldalán is fekhet és a lámpa alakja egyébként is tetszőleges lehet.