74380. lajstromszámú szabadalom • Fogaskerekek ívalakú fogakkal, valamint eljárás és vágószerszám előállításukra

M, N) síkban részben a (J—J) vonal helyzetétől az említett síkban, részben a gördülőkör (r) átmérőjétől függ. A rajzban ezen viszonyok úgy vannak választva, hogy az említett ívek a (K, L, M, N) sík középső hossztengelyéhez képest szimetrikusak. Világos továbbá, hogy az ívek egymástól való távolsága vagy az osztás részben az (R) átmérőjű kör (A, B, C stb.) pontjainak számától, részben a gördülőkör (r) átmérőjétől függ. Ha ilvmődon fogasrudat akarunk előállítani, akkor, mint azt a rajz mutatja, az (A, B, C stb.) pontokba (S) metszőfogakat helyezünk, melyek úgy alkalmaztatnak, hogy minden második (A, C, E stb.) fog a fogasrúd konvex oldalát és minden másik (B, D, F stb.) fog a fogasrúd konkáv oldalát metszi ki. Minden fognak vag}1 minden foghézagnak e szerint egy metszőfogpár felel meg. Föltételezzük, hogy a foghézagok metszése közben a gördülőkor a (K, L, M, N) sík (J—J) vonalán gördül le, míg a fogasrúd helytáll. De ép úgy azt is képzelhetjük, hogy a gördülőkör tehát a metszőszerszám helytálló tengely körül forog, míg a fogasrúd a (P) nyíl irányában oly sebességgel tolatik el, mely az előbbi esetben a (J—J) vonalon gördül ökör középpontjáénak felel meg. Figyelni kell arra, hogy amellett a fogasrudat nem szabad annyira jobbra eltolni, hogy a vágószerszámnak a rajz szerint jobb oldalt fekvő részeivel érintkezésbe jusson, mert ezáltal a fogak elvágása okoztatnék. Ha ellenben a vágószerszámnak a rajz szerint jobb oldalon fekvő részét alkalmazzuk a balodali rész helyett, akkor a föltüntetett fogasrúdhoz komplementer fogasrudat kapnánk. A 2—23. ábrákon az ívalakú fogakkal ellátott homlökkerekeknek jelen találmány értelmében való előállítása sémásan van föltüntetve. A (W) vágószerszártr itt nyolc metszőfogpárral van ellátva, melyek közül a világosság kedvéért á 2., 4., 6., 8., 10., 11., 12., 14., 16,, 18., 20. és 21. ábrákban minden párból csak egy fög vari ábrázolva és pedig a fogak konkáv oldalának kialakításához való metszőfogak, míg a fogak konvex oldalainak kialakítására szánt komplementer metszőfogak a 22. és ábrákon vannak föltüntetve. A vágószerszámnak tehát a rajziban föltüntetett foganatosítási alaknál tizenhat (S) metszőfoga van (24. és 25. ábrák), melyek közül mindegyik az alkotó fogasrúd fél fogprofiljának megfelelő profillal bir és úgy van alkalmazva, hogy a metszési élek az osztósíkban egy és ugyanazon körvonalon vannak, azaz egyazon forgási sugaruk van. A metszőfogak továbbá úgy vannak alkalmazva, hogy a metszendő profilrészhez képest minden második fog az alkotó fogasrúd egy fogprofiljának külső oldalát és minden másik második fog belső oldalát képviseli. A 3., 5., 7., 9., 13., 15., 17. és 19. ábrákban a vágószerszám fölülnézete sémásan van föltüntetve, melynél azon metszőfog látható, mely egyelőre a kerék; munkadarabbal kapaszkodásban van képzelve. Jelen találmány értelmében a (\V) szerszám és a (H) kerékmunkadarab relatív mozgása olyan, hogy egyrészt a létesített fogoldalak oly ívalakot nyernek, hogy ezen fogoldalaknak, az osztóhengerrel való metzsési vonalai, egy síkba kifejtve, egyenlő irányú és jelen esetben meghosszabbított 1 cikloidok kongruens részeit képezik, másrészt a fogprofil kigöngyölítve, azaz a gördítési elv szerint létesíttetik. A legegyszerűbb módon ezen mozgás keletkezését a következők szerint képzelhetjük: A (W) szerszám (2. és 3. ábrák, melynél minden (S) metszőfog a képzelt (T) alkotó fogasrúd egy fél fogát képviseli, egyenletes sebességgel forog a (p) nyíl irányában a helytálló (x—x) tengely körül és e közben (mint az 1. ábra muattaja) a (T) fogasrudat a (P) nyíl irányában megfelelő tolómozgásba hozza. Ha eleinte a (H) kerékmunkadarab (y) forgási tengelyét helytállónak képzeljük, akkor a kerékmunka| darab, melyet a (T) fogasrúddal kapaszj kodásban képzelünk, az (0) nyíl irányában forgómozgásba hozatik, miközben a