74348. lajstromszámú szabadalom • Elektródatartó elektroacéltesteken

3Iegjelent 1919. évi junius lió* 21-én. MAGYAR SZABADALMI HIVATAL. SZABADALMI LEÍRÁS 74348. szám. Vll i OSZTÁLY. Elektródatartó elektroacélpestekhez. AKT1ENGESELLSCHAFT DER DILLINGER HÜTTENWERKE CÉG DILLINGENBEN A SAAR MELLETT, A. bejelentés napja 1918 augusztus hó 17-ike. Elsőbbsége 1917 január hó 25-ike. Elektróaeélpestek- és hasonló berendezéseknél a nehéz elektródákat eddig oly szorítók tartottók, amelyeknél az elektródák tulajdonképeni tartását és az árambevezetést egyazon alkatrész végezte. Minthogy e két föladat ugyanazon eszközökkel nem végezhető kielégítően, hátrányok mutatkoztak például azon körülményből kifolyolag, hogy az elektródák tartásához tekintet nélkül a szorítónyomás egyenletes elosztására, lehetőleg egyszerű szorítóberendezés kívántatik meg, viszont az árambezezetés az összes érintkezési részeknél az egész elektróda körül föltétlenül egyenletesen elosztott szorítónyomást kíván, ha az igénybe vett érintkezők vagy pofák fölmelegedé, sét vagy elégését meg akarják akadályozni. A jelen találmány tárgya oly elekti óda tartó, melynél a szorítókészülék és az árambevezető egymástól teljesen el van különítve úgy, hogy a két föladat elvégzését, külön az arra alkalmas eszköz teljesíti. A midiékelt rajzon a találmány egy példaképem vett foganatosítási alakja van föltüntetve. Az 1. ábra az elektródatartót oldalnézetben részleges metszetben, a 2. ábra az 1. ábra A—B vonala mentén képzelt síkkal való vízszintes metszetben, végül a o. ábra i'észbeli vízszintes metszetben láttatja az 1. ábra C—D vonala mentén. Ilykép a 2. ábra az árambevezetést, a 3. ábra pedig az elektródát tartó szerkezetet szemlélteti. Az (a) elektródát a kétrészű (b, c) hüvely tartja, melynek szilárd (b) része a (d) tartókaron nyugszik, mely tetszés, szerinti berendezésű lehet. A két hüvelyrészre az (e) csavarok révén gyakorolt szorító nyomás iránya lényegében a tartókar irányába esik és az elektródának a tartókarra való szerelése, illetőleg a hüvelyek nyitása és zárása a lehető legegyszerűbb tekintet nélkül egyéb, pl. az árambevezetés tekintetében támasztott követelményekre. Az (f) érintkezők, melyekben az áramvezetékek végződnek, az elektróda körül egyenletesen vannak elosztva és az (i) lapokkal ellátott rugalmas kétrészű (h) kapocs révén egyenletesen szoríttatnak az (a) elektródához, amely szorítás teljesen független attól a nyomástól, melyet a (b, c) hüvely az elektróda súlyának tartása végett kifejt. Az árambevezetés ennek következtében az összes (f) érint-