74274. lajstromszámú szabadalom • Újítások kaptárakon

liléit módon fölváltva helyeztük el a (b) kertiek fölött, addig •> jelen találmány ér­telmében a (d) deszkákat a szitaszövet (e) keretében betétekként rendezzük el (3. ábra). Ezen célból az (e) keret egyik végén ;iz (í) horonnyal van ellátva, mely a (d) deszka megfelelő (g) toldatának fölvéte­lére szolgál, míg a (d) deszka másik végét a (h) haiántlée támasztja alá. A (d) desz­kák ezen elhelyezési módja ál fal elérjük, hogy a szitaszövet mindig helyén maradhat és nem kell gondoskodni annak máshol való elhelyezéséről, ami pedig a törzssza­badalom tárgyánál szükséges volt. Ezenkí­vül egv deszka eltávolítása után szükség esetén élelmet nyújthatunk a méhcsalád­nak, anélkül, hogy azt háborgatni kellene. Erre a célra-mézzel töltött és szitaszövettel bevont edénv szolgál, melyet szájával le­idé, a szitaszövelnek az eltávolított deszka fölött levő helyére borítunk. Végül az új kiképzés folytán kevesebb helyre is van szükség. A törzsszabad alom tárgyánál a kaptái­nak szállítás közben szükséges szellőzését a födél belső oldalának sarkain megerősí­tett, szög alatt levágott végű saroklécek és ugyancsak megfelelő szög alatt levágott betét lécek útján hoztuk létre, mely utób­biak szállítás közben kivétettek úgy, hogy : roklécek között a levegőt bebocsátó nyílások képződtek. Ezt a célt a találmány értelmében más, előnyösebb megoldással érjük el, melynél a betétlécek kettős célt szolgáinak, ugyanis egyrészt a szellőzőré­seket elzárjuk, másrészt pedig — szállítás közben — a szitaszövetet és a kereteket leszorítják. * Az 1. és 2. ábrán föltüntetett foganatosí­­tási alaknál a hosszabb (il) és a rövidebb (i2) betétlécek végeiken a (jl, j2) csapok­kal vannak ellátva, melyek az (a) kaptár­testhez erősített (k) saroklécek megfelelő (1) hornyaiba helyezve, az (ni) födél zárása után a kaptárt légmentesen elzárják. Szál­lítás esetén az (il, i2) léceket kiemeljük és a (c, cl, c2) szitaszövetszakaszok leszorí­tására használjuk. Ezen célból a hosszabb (il) lécek közepe táján az (n) bemetszése­ket képezzük ki, míg az (a) kaptártest keskenyebb oldalain az (o) peckeket alkal­mazzuk. Ha már most a hosszabb (i.l) lé­teket átlóiranyban elrendezve egymáshoz, illetve a (k) saroklécekhez támasztjuk és az (i2) lécek megfelelő (J2) csapjait az (n) bemetszésekbe, az (i2) lécek ellentétes vé­gein kiképezett lyukakat pedig az (o) pec­keltre illesztjük (2. ábra), akkor a lécek elmozdítbatatlan egészei képeznek és a lödéi által reájuk gyakorolt nvomás kö­vetkeztében a szilaszövetel a (b) keretekre szorítják. A hornyok, csapok és peckek helyett más kapcsolóelemek is használ­hatók. A találmány értelmében végül az 1. áb­­íán látható (p) állványt alkalmazzuk, mely pl. iarácsozalból olyképen van készítve, hogy a rajzon föltűn telelt helyzetben a. káplár alzatául szolgál, míg megfordított helyzetben a kaptár az állvány belső üre­gében elhelyezhető úgy, hogy az állvány szállítás közben a kaptár védőkelrecél ké­pezheti. Ennek következtében a vasúton való szállítás közben nem a kaptár­födelek ütköztek egymáshoz, hanem a ketrecek, míg a törzsszabadalomban is­méi teleti kivitelnél a kaptárfödelek össze­ütközése folytán nem egyszer a csukló­­pántok is leszakadtak. Azáltal továbbá, hogy a ketrecek ütköznek egymáshoz, míg a födelek néhány cm.-re vannak egymás­tól, a szállításnál elengedhetetlen szellőzés tökéletesen biztosítva van. A kaptár hasz­nálata közben pedig a megfordított ketrec a kaptárt a földdel való érintkezéstől megvédi. Szabadalmi igények. 1. Újítás -a— GA556. számú szabadalomban -védett kaptárakor, azáltal jellemezve, hogy a lé.pet tartó kereteket befödő szitaszövet, illetve ennek kerete több­­részüen van kiképezve; úgy, hogy a kaptár egyes részeihez a többi rész zár varasa ¡nélkül hozzáférhetünk. 2. Újítás -a-69556. r/ámú tiZubüdalombaB- és az 1. igényben védett kaptáraikon, jellemezve, a szitaszövetnek a lépet tar-

Next

/
Thumbnails
Contents