74249. lajstromszámú szabadalom • Nagy feszültségű egyenáramú gép forgómezővel és nyugvó nyitott fegyverzettekercsekkel

A kommutátorgyűrűnek a 3. ábra szerinti helyzetében az áram a forgó mágneskerék (11) fegyverzettekercsében a nyíl irányában gerjesztetik. Ez az áram az (a') bevezető huzalon át a kommutátorgyűrűnek (t3) (s3) keféin keresztül a (11) tekercsbe lép és ebből az (s) csúsztató gyűrű (s4), (t4) keféin a (b') vezetékbe folyik, amely a (b) kommutálógyürűt a következő (e) gyűrűvel köti össze. Ha a kommutálógyürűt a nyíl irányában 45 -ka! elforgatjuk, (4. ábra) akkor a tekercs rövidre van zárva. Ha pedig a gyűrűt e helyzeten túl tovább forgatjuk, ekkor a (11) tekercsen ellenkező irányú áram folyik át, míg a kivezető huzalokban folyó áram az eredeti irányát megtartja. Az 5. ábrán a kommutálógyűrű a 4. ábrabeli rövidrezárt helyzetétől 45"-ra van eltolva; a (t3) és a (t4) kefe a nem vezető szegmenseken csúszik, az áram vezetésére pedig a (tl) és a (t2) kefe szolgál. A 6. ábrán föltüntetett helyzet az 5. ábráéhoz viszonyítva további 90-kai van eltolva A tekercsben az áram iránya ismét megfordult. A (tl, 12), (sl) és (s2) kefe a vezető szegmensen csúszik, míg a (t3), (t4), (s3) és (s4) kefe ki van kapcsolva. Az egész fordulatnál tehát a tekercs árama négyszer kommutáltatik. A berendezés tehát egy a kommutálógyűrűkkel szinkrón mozgó négypólusú mező számára használható. Eltérő pólusszám esetében az egymásra következő vezető és nem vezető szegmensek, továbbá a kefék számát is megfelelően kell az áramforditó gyűrűkön megválasztanunk. A vezető, illetve nem vezető szegmensek száma egy-egy kommutálógyűrűn eszerint — amikép könnyen beláthatjuk — a félpóluspárszámmal, míg a gyűrűk keféinek száma a pólusok számával egyenlő. A póluspárok számának megfelelő választásával a kollektort tetszőleges sebességgel hajthatjuk. Minthogy a fegyverzet (a, b) stb. tekercsei a térben egymáshoz képest el vannak forgatva és más időben kommutálnak, az 1. ábra keféinek megegyező tengelyirányú helyzetében a vezető és a nem vezető szegmenseket elválasztó réseket egymáshoz képest el kell fordítanunk. Másrészt a választóréseket is egy tengelyben rendezhetjük el és a keféket a kerületen csavaralakúan, lépcsősen képezhetjük ki. A kommutátor előnyös üzemére kívánatos, hogy föltilete egyenletes legyen. E célt úgy érhetjük el, hogy a nem vezető szegmenst is oly anyagbői készítjük, mint a vezetőt, az utóbbitól azonban szigetelőlamellákkal választjuk el villamos értelemben. E kiképzés folytán a kerület nagyobb részén azonos anyagú fölületet kapunk, tehát a kefe és a kommutálógyűrű közötti súrlódás is egyenlő; evvel szemben két- vagy négynél több pólusú elrendezés esetében a kefe több helyen lökést szenved, amelyek rezgésre és kellemetlen jelenségekre adhatnak okot. E hátrányt kiküszöbölhetjük, ha a kommutálógyürűt közönséges kollektor módjára sok lamellából rakjuk össze. A nem vezető szegmens lamelláit egymástól oly szigetelő lamellákkal választjuk el, amelyek a kommutálógyűrű fölületénél beljebb állanak. Ha az egy részből álló vezető szegmens fölületét barázdákkal látjuk el a lamellák osztásának megfelelően, úgy oly fölületet kapunk, amely egyformán viselkedve, fokozott követelményeknek is eleget tesz. A nem vezető szegmensnek egyes lamellákra való osztása avval a további előnnyel is jár, hogy egyszerű módon alkalmazhatunk kommutáló berendezéseket. Ily berendezést a 7. ábrán tüntetünk föl. Ebben az esetben a vezető szegmenssel határos nem vezető szegmensnek (vl, v2, v3) stb. lamellái a vezető' szegmensekkel és egymás között kommutáló berendezéseken, mint pl. (wl, w2, stb.) ellenállásokon át vannak összekötve. Szabadalmi igények. 1. Nagy feszültségű egyenáramú gép forgómezővel és nyugvó nyitott fegyverzettekercsekkel, amely utóbbiak