74052. lajstromszámú szabadalom • Eljárás takarmánynak sulfidcellulózhulladéklúból cellulóza egyidejű kitermelése mellett való előállítására

hoz még melaszt, cukorrépakészleteket vagy arómát adó anyagokat is adhatunk. Mindezen kezelési fokozatok egymással összefüggésben szükségesek ahhoz, hogy használható takarmányainyagot kapjunk; a folyamatok egyikének sieni szabad hiányoznia és ha régebben már ajánlották is a szulíithulladéklúg hasonló értékesítését, a korábbi eljárásoknál fönt ismertetett folyamatok egyike vagy másika mindig hiányzott. Igaz, hogy már az eljárások egész sorát ajánlották takarmányanyagnak Sízulfithulladéklúgból a kénessav eltávolítása által való elő ál lí tásár a. Eddig azonban ezen eljárások egyike sem tett szert gyakorlati jelentőségre és pedig-egyrészt mert. ezeknél a kénessav eltávolítása még nem volt elegendő és másrészt mert ezen eljárások túlságosan költségesek voltak. Régóta ismeretes továbbá szirupoknak, pl. cu körm ei asznak hordozókként szerepelő szárazanyagokkal való keverése is, de ezt az eljárást még sohasem alkalmazták a leírt módon kezelt, besűrített szulfithulladéklúghoz. A cukormelasz a jelen eljárás értelmében földolgozandó lúgtól abban is különbözik, hogy ez utóbbinál nem alkalmazhatjuk a melasszal általánosságban használt, a takarmányozás szempontjából értéktelen anyagokat (tőzeg, megőrölt értéktelent héjhulládékök és. effélék), hanem a lúghoz tényleges takarmányanyagokat, pl. korpát, száraz törkölyt, Száraz szeleteket, malátacsírát, szénalisztet stb. adunk, esetleg az íz és a tápérték javítása céljából melasszal, cukorrépaszeletekkel vagy aromát adó anyagokkal egyetemben. Magában a törzs szabad alomban is sziulfithulladéklúgnak takarmányanyagként való fölhasználása van leírva. Eddig azonban minden szakértő vegyész — a föltaláló is — azon a nézeten volt, hogy a szulfithulladéklúgnak takarmányozási célokra való alkalmazását egyedül annak kénessav- és cserzöan y agtartakna akadályozza meg. Minden eddig ismert, a jelzett cél elérésére irányuló eljárás ugyanis elsősorban a kénessav eltávolítását célozza. Azt tételezték föl és tételezik most is föl, hogy a fának kénessavval történő gőzölésénél szulfoligninsavakon kívül úgy, mint a cu korieveknek kénessavval történő kezelésénél itt is glukóz- és pentózkénessavak képződnek, melyekből a kénessav csak nehezen távolítható el. Ez az oka annak is, hogy a törzsszabadalom értelmében a fa előbb" még erősen hígított ásványi savakkal kezelendő, oly célból, hogy a hemiceliulózákból képződő értékes cukorfajták eltávolíttassanak; ezem előzetes kezelésihez csatlakozik azután a savanyú kénessavas mésszel való gőzölés, melynek eredményeként csaknem cukormentes, illetve cukorban szegény szulfithulladéklúgot kapunk, mely összehasonlíthatatlanul könnyebben szabadítható meg a kénessavtól, mint a cukorban dús, illetve cukortartalmú szulfithulladéMúg. Miután azonban fölismertem, hogy egyrészt a kénessavat a hulladéklúgból semmiféle szellőztetéssel sem távolíthatjuk teljesen el és hogy k isimenny iségü kénessarv, ha az pl. mészhez van kötve, a takarmányozásira nézve nem káros, míg másrészt a kénesr savon kívül még jelenlevő és a takarmányozást károsan befolyásoló redukáLási termékek a szellőztetés által oxidáltatnak, * illetve oxidálandók és oxidálhatók, megkíséreltem a törzsszabadalomban védett eljárást a régóta ismert, a fa előzetes kezelése nélkül termelt szulíil]iulladéklúgokra is kiterjeszteni. Heteken és hónapokon át tartó takarmányozási kísérletek azt mutatták, hogy minden eddigi föltevéssel és állítással szeriben a' közönséges szulfithulladéklugból is igen jól használható takarmányanyagot állíthatunk elő. Az új eljárás tehát több, különböző, részben ismeretes kezelési folyamatból van összetéve, de ezen folyamatokat a leírt sajátszerű összeállításban és célirányos egymás'hozsorakoztatásban még sohasem használták, de nem is ajánlották. Mert hiszen különben a csak kellemetlenségeket okozó szulíithulladékot már régóta hasz-