74041. lajstromszámú szabadalom • Váltóállító berebdezés
Megieleiit 1919. évi május lió 31-én. MAGYAR SZABADALMI HIVATAL. SZABADALMI LEÍRÁS i 74041. szám. Va/a. OSZTÁLY. Váltóállító berendezés. DR ÁDÁM ZOLTÁN ORVOS BUDAPESTEN. A bejelentés napja 1917 október hó 29-ike. Jelen találmány tárgya váltóállító berendezés főleg közúti vasutak részére, célja pedig, hogy a kocsivezető a váltót a kocsiról a kocsinak megállítása nélkül állíthassa. A találmány lényege abban áll, hogy a csúcssinekkel, ill. az azokat összekötő rúddal a .sinek között a földbe sülycsztetten alkalmazott, függélyes tengely körül lengethető mozgató eleinek vannak összekötve, melyek közvetlenül, vagy áttételek útján a vágány középvonalától kétoldalt alkalmazott egy-egy hossznyílás alá nyúlnak, melyeknek megfelelően a vasúti kocsin egy-egy rúd van fölemelhetően és lesülyeszthetően alkalmazva, úgy, hogy valamelyik rúdnak a megfelelő nyílásba való lesülyesztésénél ez a rúd haladó kocsinál a megfelelő mozgató elemet kilengeti és ezáltal a váltót beállítja. A mozgató elemekkel önműködő rögzítő készülék van összekötve, mely a beállított váltót helyzetében rögzíti és melyet ugyancsak a kocsiról lesülyesztett rúd old fel. A kocsiról lesülyeszthető rudak, melyeket a következőkben állítórudaknak fogunk nevezni, tetszőleges rögzítőkészülék segélyével állandóan fölemelt helyzetben tartatnak, úgy, hogy alsó végük nem éri a földet. A kocsivezető a menetiránynak megfelelően a kellő pillanatban a jobb, vagy a baloldali állítórudat kikapcsolja, úgy, hogy az önsúlyánál, vagy rúgóhatása folvtán lefelé sülyed és a váltót állító mozgató elemek előtt a megfelelő hossznyílásba behatol és mihelyt a váltót beállította, a hossznyílásból kiemelkedik, amely kiemelést vagy maga a kocsivezető végzi el, vagy pedig az önműködően megy végbe. Részletesen a találmány lényege a csatolt rajzon példaképen föltüntetett kiviteli alak alapján van az alábbiakban ismertetve. Az 1. ábra a berendezésnek a váltónak csúcssineivel összekötött részét tünteti föl vázlatosan. A 2. ábra az állítókaroknak és rögzítő készüléknek egyik példakénti kiviteli alakját tünteti föl vízszintes metszetben, a 3. ábrának A—B vonala szerint metszve. A 3. ábra metszet a 2. ábrának C—D vonala szerint, ha a fedőlapot eltávolítva képzeljük, a a 4. ábra pedig metszet a 2. ábrának E—F vonala szerint. Az 5. ábra az- állítórúd berendezésének egyik példakénti kiviteli alakját tünteti föl, végül a 6. ábra az állítórúd berendezésének egy másik példakénti kiviteli alakjái mutatja. Az (J) és (2) csúcssinek, ill. az ezeket öszszekötő (3) rúd előtt a függélyes tengely körül lengethető tetszőleges alakban kivitt (4) himba van alkalmazvá, mely a (3) rúddal bármely önmagában véve ismert módon, pl. a viüás (5) kar útján úgy van kapcsolva, hogy a himba egyik irányú kilengetésénél a váltó-
