73935. lajstromszámú szabadalom • Eljárás égési mótorok forrón hűtésére

szirozott hegyi túráknál. A jelen találmány szerint azonban ezeket a magas hőmérsékleteket tartósan, tervszerűen tartjuk be és használjuk ki. Ebből a célból már a most a feltaláló a hűtőnek ezen melegleadását változó teljesítmény vagy fordulatszám mellett is kisebbíti a hűtőfelületnek megfelelő csökkentése vagy a ventillátor elhagyása, végül a szivattyú teljesítményének csökkentése vagy a hűtő számára való állítható lefedő szerkezet elrendezése által úgy, hogy a hűtő mindenkor csak annyi meleget vezet el a körfolyamatból, hogy a megkívánt magas hőmérséklet a hűtőlcöpenyekben állandóan fejlődik, mely hőmérséklet tehát egész tetszőleges határok között tartható, ahol is a hőfok legalább 100" C-t tesz ki, azonban valamivel a nehezen forró folyadék forrpontja alatt kell feküdnie. Vizsgáljuk meg már most a forróhűtés hatását a hűtő nagyságára. Ha a külső levegő hőmérséklete pl. 30° G, akkor a régi vízhűtésnél, melynél a hűtővíz a hűtőben 60° C-ról 40° C-ra hűlt le, 50"—30°—20" közepes hőmérsékleti különbség volt a hűtő belseje és a külső levegő között. Ha olyan közeget választunk, mely a hűtőben 250"-ról 230"-ra hűl le úgy, hogy közepes hőmérséklet 240", akkor ez utóbbi esetben a hűtő belseje és a külső levegő között 240—30=210" hőmérsékletkülönbség állna fenn, szemben a korábbi vízhűtésnél fennálló 20"-kal. A hűtő tehát, mivel a hengerek is magas hőmérsékleteknél több hőt sugároznak ki, tetemesen kisebbre méretezhető, mint azelőtt, hogy a hengerekben a kívánt magas hőmérsékletet létesíthessük. Előreláthatólag tehát igen csekély felületre lesz szüksége és ezért olcsóbb is lesz. Emellett, mint már említettük, szivattyú nélkül is, még nagy motoroknál is, elegendő természetes keringtetést lesz lehetséges előidézni. A hűtőfelület aránylag olyan kicsi lesz:, hogy aggodalom nélkül magát a henger fejet képezhetjük ki hűtőelem gyanánt. Ez az elrendezés főleg fémötvözetek alkalmazásánál ajánlatos. A vízhűtés régi alakja szivattyút és csővezetékeket igényel, melyek nem lettek volna képesek a lehűlt vagy megdermedt fémet ismét keringésbe hozni. Ismeretes ugyan már az égési erőgépek hengereinek hűtőköpennyel való ellátása, azonban ezek a vízhűtő köpenyek oly nagy felületet igényeltek, hogy a süvegben komplikált hűtőcsöveket kellett elrendezni. A jelen találmány szerinti elrendezésnél ezzel szemben legnagyobb fontossága annak van, hogy a hűtőelem hatása változtatható és így a víz forrpontja felett fekvő magas hőmérsékletet fenntarthatjuk. Ezen célból a hűtőelemet célszerűen süveggel látjuk el, mely a melegleadáshoz mérten többé vagy kevésbé sülyeszthető, miáltal a hűtőelem (kisebb vagy nagyobb részét hatályon kívül •helyezi. A mellékelt rajz 1. ábráján az ilyfajta elrendezés példaképpen és vázlatosan van feltüntetve. (1) a hengerfej, (2) a dugattyú, (3) a hengerköpeny, (4) a hűtőelem, mely a hűtőközeg tartálya gyanánt van kiképezve, (7) a hűtőközeg és (8) a magasság-irányban beállítható hűtőköpeny. A forróhűtés előnyei főleg a mótor indítása szempontjából igen fontosak annyiban, hogy a vízgőznek főleg a gyújtógyertyáknál való kondenzációját akadályozzák meg és ezáltal a különben várható hibás gyújtások elkeriiltetnek. Eddigelé az égési anyag fátyolának kondenzációja is igen kellemetlenül vált érezhetővé a mótor indításánál. Igen előnyös tehát, ha a forró hűtőközeget a mótor megállításánál szigetelő tartályba lebocsátjuk és annak újra való üzembe helyezéséig megőrizzük. Ebben az esetben lehetővé válik az előbbeni munkafolyamatból származó leadott melegnek a mótor ujrafelmelegítésére való felhasználása. Szükség esetén hosszabb üzemszünetek után, ha a hűtőfolyadék túlságosan lehűlt, idegen hőforrás melegét hozzápótolhatjuk a nehezen forró hűtőszer felhevítésére. A mellékelt rajz 2. ábrája ilyfajta elrendezést vázlatosan szemléltet. (9) jelöli az égési motort metszetben, (10) a vízhűtő, melynek hőleadó képessége szabályozható úgy, hogy a hűtőköpenyekben oly hőmérsékletet érünk el, mely a víz forrpontja felett, de a nehezen forró hűtőfolyadék forrpontja alatt fekszik. (14) szivattyút jelöl. A hőszigetelő gyanánt kiképezett (11) hőtároló a (12) csőcsatlakozás útján a háromágú (15) csapon át (13) vezetékhez csatlakozik. Célszerűnek bizonyul a (11) tárolónak emelés útján való kiürítése és ezáltal a (9) motornak, illetve a levegőnek és az égési keveréknek újra való felmelegítése. Ellenhen sülyesztés által a tárolót önműködően megtölthetjük hűtőközeggel, ha a mótor üzemen kívüli állapotba helyezendő. A forrón hűtés hasznos alkalmazása pl. az, hogy a magas hőfokra hevített hűtő-