73802. lajstromszámú szabadalom • Műkéz
Ezen (h) tártólemezen az (i) hüvelyben a (k) kengyellel van vezetve az (1) zárócsap (G. ós 7. ábrák), mely hengeres (ni) vezető szárral, (n) oldaliráhti orral és' szegélyezett (o) koronggal van ellátva. A (k) kengyelben alkalmazott (p) rúgó a zárócsapot az (o) zárókorong, illetve ennek kivágásaiba szorítani igyekszik. Az (1) zárócsap (n) orrá számára az (i) vezetőhüvelyében (q) nyugasz van elrendezve, mely az (1) csapot az (1) zárólemezzel való kapcsolatán kívül tarthatja, valamint 90—90 fokkal egymáshoz és a (q) nyugaszhoz képest eltolt, oly mély három bevágás van alkalmazva, hogy az (1) csapnak az (e) lemez (d) kivágásaiba való becsappan ását megengedik. Az (1) zárócsapnak fölső (o) korongja (3. ábra) négy fölírassál (E, L, F és t) van ellátva, melyek az (1) csapnak a (q) nyugasz és az (i) vezetőhüvely három mélyebb bevágás által meghatározott négy nyugalmi helyzetének felelnek meg. Ha az (1) csap úgy van beállítva, hogy a (R) fölírás kifelé mutat, a csap rézsútos f'ölülete úgy van oldalt irányítva, hogy az (1) csap záróorra a kar, illetve (b) "alaplemez és az (e) zárólemez jobbra való elforgatása alkalmával a kéz (h) tar tóle mezét magával viszi, balra-való elforgatásánál ellenben (azáltal, hogy a csap rézsútos föl ületen lecsúszik) a tartólemeznek megengedi, hogy visszamaradjon. Ha az (L) fölírás előre mutat, a záróorr 180°-kal el van forgatva, balra való elforgatásánál tehát a kezet magával viszi, de a kar jobbra való elforgatását a kézzel szeinlten kitérően megengedi. Az (F) állásná] az (1) csap mindkét forgásiránynak le nem rézsűzött oldalföl ületeit fordítja, tehát mindennemű elforgást megakadályoz vagy, más szavakkal, a kezet a káron rögzíti. A ( t) jelzésű helyzetben'az (1) csap a (q) nyugaszban oly magassági helyzetben van rögzítve, hogy nem képes a (d) kivágásokba kapaszkodni, tehát a kéz szabadon elforgatható. Az ily kép létesített zárómű a kéz* használati képességére a legnagyobb jelentőséggel bir, mert megengedi, hogy oly munkálatok végeztessenek eddig el nem ért gyorsasággal és kényelemmel, melyek a. természetes kéznél az eszköz gyakori utánafogását teszik szükségessé, t. i. csavarok meghúzását és oldását, fúrást, fölvonógombok elforgatását és más forgató mozgásokat. Ha pl. a műkézzel fafúró segítségével lyukat akarunk íaírni, a fúrót (11. ábra) egyszrűen (r) fecskefarka segítségével a kéz fecskefarkalakú (s) hornyában megerősítjük és az (1) csap (o) állítóleiriezre (R)-re állíttatik be. Erre elegendő a kar ide-oda forgatása, hogy a fúrót jobbra forgatva a fába benyomjuk. A kifúrt lyuk kitakarítására és a fúró visszaforgatására csak az (1) csapot kell (L)-re beállítani és a kart ide-oda forgatni. Egészen így alakul a csavarhúzóval vagy effélével való munka (12. ábra). Más munkához, pl. a kalapáccsal való munkához (13. ábra) a kéz a csapnak ( t ) jelzésre való beállításával előbb tetszőlegesen elforgatható és azután (F)-re való beállítással rögzíthető. A (h) tartólemezen a szerszámok megerősítőberendezése nincs közvetlenül megerősítve, hanem a (h) lemezen előbb egy különlegesen csavarolt kettős (t) rágó van elrendezve. Ez két egymásba hurkolt és olymódon laposra nyomott, csavarszerűen csavarolt körkeresztmetszetű rúgóból áll, hogy a két rúgó oldalt egymáshoz fekszik. A (t) rúgó egyik végei a (h) tartólemezben, a másik végei az (u) sarnirszemölesbon vannak megerősítve. A rugók célja annak a megakadályozás;;, hogy túlerŐs lökések vitessenek a karcsonkra át és különleges alakjuknál fogva minden irányban, de csak némileg utánenged ők. Az (u) szemölcshöz a (v) csuklóscsap segítségével a (w) középrész van csuklósan kapcsolva, mely az (x) csuklóscsap körül elforgatható, tulajdonképeni (v) tartórészt tartja. A (g, v) és (x) csapok