73778. lajstromszámú szabadalom • Készülék a főzés önműködő szabályozására

mezrúgó van fölerősítve, mely a (p) rögzítő peeekkel van ellátva és amelyen a (q) csöngő függ. Használat alkalmával az (o) rugót (p) peckével a (k) bevágásba illesztjük, amikor is a rúgó megfeszül. Az (i) súly a bevágást a peeken rögzíti és ezzel a rúgó szándékolatlan szabaddá válását meggátolja. Az (n) úszót a folyadékra helyezzük, amikor is az majdnem fölső széléig a folyadékba merül. Ha már most a folyadék forrni kezd, úgy az az úszó szélén átcsap, az úszó megtelik és le&úlyed. Ekkor az úszó az (m) fonal révén az emeltyűnek eddig fölső helyzetében lévő karját lehúzza mindaddig, míg az emeltyű másik karja a (d) ütközőhöz nem ül kőzik. Ezen mozgás közben a (k) bevágás a (p) peeekről lehúzódik és az ezzel szabaddá váló (o) rúgó előrecsappan, amikor is a csengő megszólal. Már most a tűzhelyhez megyünk és a fazekat elhúzzuk. Az (ni) fonal akár egyenesen, akár rézsútosan vezethető, csupa a arra kell ügyelni, hogy az eléggé hosszú legyen arra, hogy az úszó elegendő mélységig siilvedhessen, mi mellett azonban az úszónak nem szabad a fazék fenekére érnie, még mielőtt a csöngő föl nincs szabadítva. A 2. ábra lényegében véve ugyanazt a berendezést mutatja, csakhogy itt nem csupán jeladás történik, hanem a főzési folyamat a gázcsap elzárása révén önműködően be is szüntettetik. Ezen célból a gázcsapot kétkarú (r) emeltyű alkotja, amelynek egyik végén az (m) fonal van megkötve, a süly ed ő úszó az emeltyűt átváltja és ezzel a lángot kioltja. Ha azonban a lángot nem akarjuk teljesen eloltani, hanem csak gyönge égésre beállítani, úgy a csap elé ütközőt helyezünk, mely a csapnak csak megfelelő részleges elzárását engedi meg. A 2. ábra továbbá oly kivitelt mutat, amelynél az úszóba a szűrővel ellátott kis (s) szelence van helyezve. Ezt teával, kávéval, fűszerekkel vagy máseffélékkel töltjük meg és midőn az úszó lesülyed, egyidejűleg a szelence is a folyadékba merül, amikor is ez a szelence tartalmát leforrázza. A 3—7. ábrákon további foganatosítási alak van föltüntetve. Itt a fali állványt elsősorban a (2) fémlemez alkotja, amely a (3) karimamerevítéssel van ellátva és alsó végén (4) konzollá van visszahajlítva. Valamivel följebb az (5) lécek segélyével az előre kiálló (6) lemez van fölerősítve, mely a (7) konzollá van visszahajlítva. A (6) lemezen a (8) orr-rész van kiképezve. (9) a gázbavezető cső, melyből a vékony (10) csövecske ágazik el szúróláng létesítése céljából. (11) a gázvezeték folytatása a tűzhely felé. Mindezen csövek a (2) lemez hátsó oldalára vannak fölerősítve. A (12) karimák között a (13) csaptok van elhelyezve, mely az üreges {14) csőtoldattal van ellátva. Az utóbbi a (6) lemez mögött van, mi mellett a lemezben a (15) átbocsátó nyílás van kiképezve. A tulajdonképeni csap (16) emeltyűvel van összekötve, mely (17)-nél ki van görbítve (4. ábra). A (7) konzolra a (18) ébresztőórát állítjuk föl, melyet biztonság kedvéért (19) karikájával az említett (8) orr-részre akasztunk. Az ébresztőóra fölhúzása után annak (20) kulcsát a (15) nyíláson át az üreges (14) toldat belsejébe toljuk, ahol is az a (16) emeltyű végét körülfogja. (21) egy további emeltyű, mely a (22) csap körül forgatható. Ezen emeltyű hátsó végén (23) vezetőgörgő, mellső csúcsos végén pedig (24) lyuk van alkalmazva; az utóbbi közvetlen közelében a (25) bevágás a (23) görgő közelében pedig a (26) rögzítőbevágás van kiképezve. A (4) konzolra helyezett (27) csésze az úszót veszi föl, midőn az használaton kívül áll. Az úszót, úgy mint az előbbi esetben, a kerek (n) csésze alkotja, csakhogy itt az alsó rész süveggel ellátott (28) szűrőbetéttel, (29) kupakká van kiképezve, mely ugyanazon célra való, mint az előbbi esetben az (s) szelence.