73717. lajstromszámú szabadalom • Betonoszlopos kerítés

jobb oldala mutatja, a (4) lécekre, födőle­mez gyanánt, végighaladó (12) lemez van rászögezve. Az (5) alalpzatlemeznek az (1) beton­oszloppal való összekapcsolása ezen foga­natosítási alaknál úgy történik, hogy az (5) alapzatlemezre (14) csavarokkal (13) U-vas van fölerősítve (7. ábra), melynek párhuzamos szárai az (5) lemezt vesziV körül, míg az U-vas harántirányú része a sima (15) orsóval az (1) betonoszlopban kiképezett üregbe van beerősítve. A (2, 3) hevedereknek, illetve az (5) alapzatlemeznek ismertetett összeköttetési módja szilárd kapcsolatot biztosít az ösz­szeköttendő részek között, mimellett az összeköttetési művelet gyorsan foganato­sítható. A 3., 8., és 9. ábrákban szemléltetett fo­ganatosítási alak az előbbitől lényegében abban különbözik, hogy a (2), (3) hevede­derek végei ezen esetben U-alakú (16) kengyelek fogják körül, ahol is a 2. ábra szerinti két-két (6), (7) lemez egyetlenegy (16) kengyellé van egyesítve. A (16) ken­gyel a (2) hevederen átmenő (17) csava­rokkal van a hevederre ráerősítve. Az (1) betonoíszloptól jobbról és balról elhelye­zett (16) kengyeleket az (1) betonoszlopba harántirányban átfúrt átörésen keresztül­dugott (18) csavar kapcsolja össze egy­mással. A 3. ábrában sűrűn sraffozott (19) rész itt is üreget (fülkét) jelöl, mely utólag esetleg kiönhető. Az (5) talaplemez ezen foganatosí­tási alaknál az (1) betonoszlop homlokol­dalára van ráhelyezve (4. ábra) és a (20) csavarokkal van rögzítve melyek egyiké­nek behelyezése oldalas hézagon át törté­nik. Az (5) aalaplemezre alul és fölül egy-egy meggörbített végű (22) kengyel támaszkodik, melyek függélyes szára csavar segítségével az (5) alaplemezek­hez van erősítve, míg az (1) betonoszlop üregeibe benyúló kengyelrész a betonosz­lopba beágyazott (23) kapcsokba vannak beakasztva. Ugyanaz a fölerősítési mód, léc vagy deszka fölerősítésére is szolgál. Az 5., 10. és 11. ábrákban szemléltetett foganatosítási alak az előbb ismertetettől annyiban tér el, hogy a (2, 3) hevederek alsó és fölső részére erősített (24, 25) le­mezek szabadon mennek át az (1) beton­oszlop egész vastagságán, úgy, hogy min­den egyes heveder számára alul és fölül csupán egy-egy (24, 25) lemezre van szük­sége. Ezen beerősítési mód siklemezek al­kalmazását teszi lehetővé ; ezzel szemben azonban az (1) betonoszlopok áttörését teszi szükségessé. Az egymással párhuzamos (24, 25) le­mezeknek a (2) illetve (3) hevederekkel való összerősítése (26) csavarok segélyé­vel történik. Az (5) alapzatlemeznek az (1) betonosz­loppal való összerősítése az oszlopba sü­lyesztett, egymással párhuzamos és a (28) csavarokkal összetartott lemezek útján történik. A 12., 14. ábrák szerinti foganatosítási alak betonoszlopos drótkerítés egy részét szemléltetik. A drótsövény bekötésére szolgáló vasrudaknak az (1) oszlop men­tén végighúzódó (29) szárait két-két le­mezből alkotott villának meghajlított (30) illetve (31) részei veszik körül. A két villa szárai egymásba vannak tolva és a (34) ékkel rögzíttetnek helyze­tükben. A 32. és 33. csavarok a villaszárak vé­geit fogják össze. Az alapzatlemez meg­erősítésének módja a 12. ábra alsó részén van szemléltetve. Mint ezen ábra mutatja, az alapzatlemez üregeibe egy-egy (36) le­mez van behelyezve, melyen az (1) oszlop harántirányban haladó (35) orsó van át­dugva. Szerkezeti részleteiben a találmány tárgya sokféleképpen módosítható, anél­kül, hogy ezáltal a találmány lényege vál­tozást szenvedne. Szabadalmi igények. 1. Betonoszlopos kerítés, jellemezve a 2, 3) hevederekre fölerősített (5, 7) le­mezek és ezeknek beakasztására szol.

Next

/
Thumbnails
Contents