73674. lajstromszámú szabadalom • Üzemi eljárás előszárítással és vízdús égési anyagokkal dolgozó gázfejlesztők számára
_ 2 — sav túlmennyiségben van jelen, akkor az az ammoniaktermelósre kedvezőtlen befolyást gyakorolna. Az elégésnek külön tüzelésben és lehető legjobb hatásfokkal való foganatosítása a jelenlévő szénsav mennyiségének a legkedvezőbb határok közt való tartását engedi meg. Az eljárás egyúttal lehetővé teszi, hogy a szárítás is az elgondolható legkedvezőbb módon vitessék keresztül, mert az eltávozó levegőnek hőjét az elgázosí tóban teljesen ki lehet használni és mert az égési anyag szá• rításának mérvét mindig a szükség szerint lehet megállapítani. Előnyös, ha az égési anyag, amikor a gázosítóba jut, bizonyos víztartalommal bír mert a gázosító a gáznak érezhető hőjét kihasználhatja és a keletkező gáznak káros elbontásait megakadályozza. Minél forróbban kel a gázosítót üzemben tartani, annál kevesebb vízgőzt kell a rostély alá. vezetni és annál több érezhető hő áll rendelkezésünkre a gázosítóban a vízmaradéknak elgőzösítésére. Ezért az előszárítőba vezetett hő szabályozásáról gondoskodunk, melylyel a gázosítónak állapota szerint, több vagy kevesebb vizet vonunk el az égési anyagtól és vezetünk a rostély alá. Ezáltal nemcsak azt érjük el, hogy maga a szárítás kedvezően megy végbe, hanem, hogy azt csak oly mérvben foganatosítjuk, mint a milyenben az föltétlenül szükséges. A mellékelt rajzban a találmányt képező eljárásnak foganatosítására szolgáló berendezés példaképpen egy foganatosítási alakban van föltüntetve. Az előszárító egy tetszőleges szerkezetű ismert gázfejlesztőnek fölső részébe van beépítve. Az ismert módon bevezetett égési anyaggal égési gázok áramlanak I szemébe, melyek az (1) rostély alatt beáramolva az égési anyagot átjárják és a szárítót, vízgőznek fölvétele után, a (2) vezetéken hagyják el. Az égési gázok egy a rajzban föl nem tüntetett) tüzelésben, mely előnyösen gáztüzelés, fejlesztetnek és a (3) vezetéken át jutnak a berendezésbe. Hogy túlnagy hőmérsékletek keletkezése meggátoltassák, a (4) ventilátor van elrendezve, mely az erősen fölhevített gázoknak mindig megismételt hozzávezetése révén az eredeti hőmérsékletre hozott forró levegőt többször visszavezeti a rostély alá úgy, hogy a száraz levegő pl. 400°-nyi hőmérséklettel áramlik be a szárítóba és 200°-nyi hőmérséklettel hagyja el azt. Az (5) vezetéken át a fáradt gázok egy része állandóan elszivatik és a (6) ventilátor segélyével a még szükségelt és a (7) vezetéken át beáramló égési levegővel együtt a gázosítónak rostélya alá szoríttatik. A vízgőznek a rostélyhoz való vezetése a (8) fojtó szelep segélyével szabályozható, mivel a (3) vezetéken át az égési gázok csak oly mértékben áramolhatnak be, mint a mily mértékben a távozó levegő az (ö) vezetéken át elszivatik. Az előszárított égési anyag az (1) rostély mellett lecsúszik és a rostély alatt maga akadályozza meg a száraz levegőnek és a generatorgáznak keverődését, ami kielégítő mértékben történik, mert a (8) fojtó szelep vagy más egyszerű szerkezetek segélyével az (1) rostély alatt ugyanazt a nyomást lehet föntartani, mint a gáz kiáramlásának helyén. Ily módon képesek vagyunk a szárítást csak oly mérvben foganatosítani, hogy az elgázosítandó rétegnek kivánt hűtése betartassék ; a vízmaradék a generatorgáznak érezhető hője által gőzösíttetik el, mely a szárítónak falán át, egy •
