73572. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés alkaliszulfid, illetve kén előllítására biszulfátokból

égési termékekkel ellenáramhan besűrítve a (b) gyűjtőtartányba folyik, melynek (b'j túlömlő csövén át a kilép és további bepárologtatás végett az (F) csészékbe vezethető. A bepárologtatás közben kikristályosodó neutrális nátriumszulfátot részben a (c) ajtókon keresztül, részben az (F) csészéből szedjük ki és azt a részét, amely mint fölösleg Naa

S készítéshez már nem használható föl, más úton értékesítjük. A (H) kénhidrogénfejlesztőben fejlesztett kénhidrogéngáz a (q) vezetéken át a (K) tartányba lép, amelybe a H2

S elégetéséhez szükséges levegőt is bevezetjük, honnét a keverék a (q') csövön át az ismeretes, pl. Claus-féle (L) elégető kemencébe jut, amelynek (r) rostélyán van a kontaktusanyag elhelyezve. Az égéstermékeket — főleg kéngőz és vízgőz — az (M) tartányon át, hol a kén egy része folyós állapotban összegyűlik és az (s) nyíláson át lefejthető, az (M) kamrába vezetjük, hol kénvirággal együtt vízgőz csapódik le. Az (N) kamrához még a koksszal töltött és vízzel permetezett (0) torony csatlakozik, melyben a kén utolsó nyomai távolíttatnak el a gázoktól és azután {S') szűrőn gyűjtetnek össze. Megjegyzendő, hogy a nátriumszulfidkemencében kapott olvadék vasszulfidot tartalmaz, amely a (Gx

, Ga

) oldótartányok fenekén, mint iszap marad. Kitűnt, hogy ebből az iszapból megfelelő eljárás útján kitűnően hatékony kontaktusanyagot állíthatunk el a •Claus'-féle kemencében való fölhasználás céljaira. Ez az eljárás a következő: A nátriumszulfid oldásánál visszamaradó I iszapot vízzel jól kimossuk, kevés (pl. 1%) oxidálóanyagot, mint salétromot, adunk a nedves péphez, amelyet azután kb. 4—5-szörös mennyiségű fürészporral vagy másefféle éghető anyaggal jól összekeverünk és téglákká formálunk. A téglákat most levegő hozzájárulása mellett kiégetjük, míg a fürészpor elégett és könnyen porlóanyag marad vissza, amely nagyrészt vasoxidokból áll tetemes mennyiségű vasszulfid mellett. Ez az anyag nagyfokú katalitos hatást fejt ki a H2

8-nek kénné való elégetésénél. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás elemi kén előállítására biszulfátokból, különösen nátriumbiszulfátból, jellemezve azáltal, hogy az alkálibiszulfátot alkáli szulfidoldat segítségével szulfátra és kénhidrogénre dolgozzuk föl, az így kapott szulfátot szénnel hevítve nátriumszulfiddá redukáljuk, míg a kénhidrogént korlátolt mennyiségű levegővel kénné égetjük el. 2. Eljárás alkáliszulfátoknak alkáliszulfidokká való földolgozására szénnel való redukció útján, jellemezve azáltal, hogy a szulfáttal kevert szenet, illetve széntartalmú anyagot levegő bevezetése mellett közvetlenül elégetjük úgy, hogy az egyidejűleg tüzelő és redukálószer gyanánt szerepel, mimellett a reakciót célszerűen akképen szabályozzuk, hogy szénoxid és szénoxiszulfid képződését lehetőleg elkerüljük. 3. A 2. igényben védett eljárás foganatosítási módja, jellemezve azáltal, hogy az ott képződő alkáliszulfidömlesztéket izzóállapotban közvetlenül vízbe bocsátjuk, szulfidoldat előállítása céljából. 4. Eljárás kontaktusanyag előállítása az 1. igény szerint kapott kénhidrogén elégetéséhez, jellemezve azáltal, hogy a 2., illetve 3. igény szerint előállított alkáliszulfid föloldásánál visszamaradó oldhatatlan iszapot, célszerűen kimosás után, kevés oxidálóanyag, mint salétrom, hozzáadásával széntartalmú anyagokkal, mint fürészporral, összekeverve formáljuk és levegő hozzájárulása mellett kiépítjük. 5. Berendezés az 1. igényben védett eljárás foganatosítására, amely áll az alkáliszulfátnak szulfiddá való átalakítására szolgáló aknakemencéből, az ömlesztett szulfid közvetlen föloldására szolgáló tartá-