73539. lajstromszámú szabadalom • Kenőanyagpótlék és eljárás annak előállítására

— 2 — Az olajpótanyag beszáradása a találmány értelmében higroszkopos szerves anyagok, pl. glicerin és effélék hozzáadása által is meggátolható. Minthogy azonban az a nyersanyag időnként, pl. jelenleg nehezen szerezhető be és magában véve is költséges, gazdasági okokból a higroszkopos fémvegyületeket részesítjük előnyben. Ezek közül eddig gyakorlati kísérleteink szerint a csapágyfémeket meg nem támadó vegyületek, pl. az igen olcsó klórmagnézium, valamint szerves fémvegyületek, pl. káliumacetát és más effélék váltak be. Kísérleteinkből kitűnt továbbá az is, hogy pl. a repceolajhoz hasonló kenőanyagot kapunk, ha olyan vizes oldatot állítunk elő, mely 25—30% dextrinen kívül körülbelül ugyanilyen százalékarányban tartalmaz kereskedelmi klórmagnéziumot is. A viskozus töltőanyagok közül példakép fölemlített dextrin helyett számos még olcsóbb, equivalens szerves töltőanyagot használhatunk; ezen anyagok a külföldi behozatal elzárása esetében is mindenkor nagy mennyiségben állnak rendelkezésünkre. így pl. a találmány értelmében a cellulózagyártást rendkívül megterhelő, számos esetben nemcsak értéktelen, hanem zavaró szulfithulladéklúgokat is fölhasználhatjuk a mesterséges kenőolajok vagy effélék előállítására. Ezen cellulózahulladéklúgok eredeti állapotukban, különösen vékony rétegekben, föltűnően gyorsan lakkszerű szilárd testekké száradnak be és a találmány céljaira eredetileg teljesen használhatatlanok voltak. Az erre irányuló beható vizsgálódásaink alapján megállapítottuk, hogy a besűrített és szívóssá tett szulfithulladéklúgok ezen gyors beszáradását az okozza, hogy a lúgok kálciumvegyületeket tartalmaznak. Ha ugyanis ezen kálciumvegyületeket a szulfithulladéklúgból pl. káliumkarbonáttal való kiesapással vagy más efféle módon eltávolítjuk, akkor az így előkészített termék már sokkal kevésbé mutatja a nyers szulfithulladéklúgnak a jelen találmány céljaira nézve káros ragasztóhatását és beszáradási törekvését. A leírt módon előkészített szulfithulladéklúgok ezután ugyanúgy, mint más szerves oldatok (szénhidrátok, dextrin és effélék) glicerin vagy más higroszkopos szerek (pl. fémsók, mint Mg C12 stb.) hozzáadásával a találmány értelmében kenőanyagokká dolgozhatók föl. Klórmagnézium használata esetében az oldatok kissé bázikusak lehetnek. A már említett nyersanyagokon (szulfithulladéklúg, cukorgyári szennyvizek) kívül a gliceringyártás maradékanyagai mutatkoztak különösen jól használhatóknak. Ezen maradékanyagok eddig semmiféle célra fölhasználhatók nem voltak. Emellett nemcsak azon gliceringyártási maradékok jönnek tekintetbe, melyek zsírok hasításából származnak, hanem azok is, amelyek akkor keletkeznek, ha a gliceringyártás cukorból, mint nyersanyagból indúl ki. Az ilyen maradékanyagok használatának előnye, egyúttal az is, hogy azok még kis mennyiségű glicerint tartalmaznak, mely a többi hozaganyag higroszkopos hatásához hozzájárni. Az említett maradékanyagok főképen szurokszerű poligliceridekből állnak, melyek a glicerinhez hasonlóan még igen nagy mértékben higroszkoposak ugyan, de higroszkoposságuk a mesterséges olaj előállításához egymagában nem elegendő, úgy hogy azokhoz a föntemlített módon erősen higroszkopos anyagokat kell adni. Kielégítő megterhelhetőség és viskozitás elérése céljából és a kiadósság (a szilárd anyag minden kg.-jára számított olajmennyiség literben kifejezve) fokozására a gliceridekhez mindennemű szénhidrátot adhatunk (pl. cukrot, dextrint, a cellulózahulladéklúgok szénhidrátjait stb.). A találmány tárgyának további kiviteli módozata, mely a kenőanyagként való alkalmazhatóságon kívül szappanpótlékot is képez, arra a megfigyelésre van alapítva, hogy szulfithulladéklúg alkalmazásánál csekély mértékű besűrítéssel olyan kenőanyagokat állíthatunk elő, melyek tulajdonságaik tekintetében körülbelül konzistens zsiradéknak felelnek meg. Ezen esetben úgy járunk el, hogy a szerves anyagokat zselatinszerű alakban kicsapjuk és higroszkopos anyagokat adunk hozzájuk.