73536. lajstromszámú szabadalom • Tilosra ejtő szerkezet vaúti jelzőkésülékek számára

Megjelent 1919. évi április lió 11-én. MAGYAR SZABADALMI HIVATAL. SZABADALMI LEÍRÁS 73586. szám. Va/2. OSZTÁLY. Tilosra ejtő szerkezet vasúti jelzőkészülékek számára. K. U. K. PRIV. SÜDBAHNGESELLSCHAFT CÉG BECSBEN MINT WALTER JÓZSEF IGAZGATÓ BÉCSI LAKOS JOGUTÓDA. A bejelentés napja 1916 augusztus hó 31-ike. Az alább ismertetett találmány tilosra ejtő szerkezetre vonatkozik vasúti jelzők számára, mely két és három karú jelzők számára alkalmas. Az új szerkezet az ilyfajtia, ismert berendezésektől elsősorban abban különbözik, -hogy egyetlen egy drótvezeték szakadásánál is, működési módja folytán, mindkét drótvezetékről önműködően lekapcsoltatik, illetve leoldalík, továbbá abban, hogy a vele kapcsolatban álló jelző drótszakadásnál a tilosra ejtő szerkezet útján és nem mint az ismert szerkezetek, a Jelzőrészek egyensúlyának megzavarása által hozatnak a tilos helyzetbe, mi mellett a tilosra ejtő szerkezet egyaránt működik, tekintet nélkül ia>rra, vájjon pld. egy általa működtetett kétkarú jelző a kétkarú vagy az egykarú menethelyzetben van. A jelzőnek a tilosra ejtő szerkezetről történő visszaállítása által_lehetővé válik, továbbá az ismert berendezésekkel ellentétben, kétkarú jelzőknél elrekesztő útnak beiktatása az állítóút végén, azaz a jelzés menethelyzeteiben, mivel a jelző szétrekesztésének, drótszakadás esetén, a tilosra ejtő szerkezetről éppen úgy kell történie, mint a jelzőnek a berendezés üzemi állása közben való átállításánál. A mellékelt rajzok a találmány tárgyának több példaképpeni foganatosítási alakját szemléltetik. Az 1. ábrái a berendezés egyik foganatosítási alakját a működési helyzetben és tilos állásban. A 2. ábra pedig a jelzőnek menethelyzetét szemlélteti. A 3. ábra a berendezés drótszakadás utáni helyzetét. A 4—8. ábrák a berendezés néhány további foganatosítási alakját, illetve ezeknek részletrajzait mutatják. Az 1. ábrában föltűnletett berendezés lényegében két szimmetriás (a, b) emelőből áll, melyek az (o) tengelyen lazán forgathatóan vannak elrendezve. Az állítóműtől jövő kellős (d, e) vonóhuzal egyrészt az (a) emelő balkarjába, másrészt a. (b) emelő jobbkarjába van beakasztva, míg a (k) lánc, mely a (g) biztonsági súlyt hordó (r) lebegő csiga körül van vezetve, egyrészt az (a) emelő jobb-, másrészt .a (b) emelő balkarjába van beakasztva. Az (a) emelő jobbkarjának végén az excentrikusan meghajlított (1), a (b) emelő pedig balkarjának végén pedig (2) kiiktatóval van ellátva, melyek a vonóhuzaloknak a (3), illetve (4) beakasztógyűrűivel működnek együtt. A mozgásnak a tulajdonképpeni (S) jelzőre való átvitelét közvetve vagy közvetlenül a (h) emelő eszközli, melvlyel az (a) emeltyűn elrendezett (al, a2) menesztők és a (b) emelőnek hasonnemü (bl, b2) menesziői működnek együtt. Az (a) és (b) emelők útját a helytálló (n) és (m) ütközők határolják. Mint: az 1. ábrából kitűnik, a (d, e) vonóhuzalnak feszültsége folytán az a törekvése, hogy az (a) és (b) emelőket (al), illetve (bl) menesztőikkel a (h) jelzőkar csapjához hozzászorítsák, míg a (g) súlv a vonóhuzal feszültségének ellenében