73410. lajstromszámú szabadalom • Berendezés gépi járművek léptetésére

Megjelent 1919. évi március lió 24-én. MAGYAR SZABADALMI HIVATAL. SZABADALMI LEÍRÁS 73410. szám. XXa/2. OSZTÁLY. Berendezés gépi jármüvek léptetésére. KOSTKA ÁGOSTON M. KIR. CSENDŐRSZÁZADOS EGERBEN. A bejelentés napja 1917 október hó 25-ike. A gépi járműveknek kerekei és a talaj közötti súrlódás fokozására és így a gépi jármű vfek haladásának biztosítására már régen alkalmaznak vagy speciális kiképzésű kerékköpenyeket (antn dérapant) vagy a közönséges köpenyeken elrendezett külön szerelvényeket, mely két rendbeli elrendezés a rendes terep- és talajviszonyok között többé-kevésbé mindig megfelelnek célúknak. Oly terep- és talajviszonyoknál azonban, mint pl. mély homokban, süppedékekben, magas hóban stb., amelyek a gépi járművek kerekei által közvetített tangenciális erő ellenében nem fejtenek ki ellenállást, vagy igen erős emelkedéseknél, az említett elrendezések is fölmondják a szolgálatot, amikor is a gépi járművek kerekei vagy előre forognak ugyan, de a járművet vagy egyáltalán nem, vagy csak nagyon kis sebességgel mozgatják tova, vagy az egész jármű hátra- azaz lefelé mozog. Ezen kelletlenségek elhárítására már a legkülönbözőbb . berendezéseket javasolták, melyek azonban, a bennök rejlő hibák miatt, mindeddig nem tudtak általános elterjedtségre szert tenni. Egyike a legrégibb ily berendezéseknek rugókkal kombinált, keringő sarukból áll, mely elrendezés azonban egyrészt komplikált: és érzékeny volta, másrészt pedig a sarúk által kifejtett erőnek kedvezőtlen elosztása miatt nem igen felelt meg céljának. Egy másik berendezés a kerekeken alkalmarzott külön gyűrűkből áll, melyek szabadon vannagy rúgóhatás alatt álló tartókra ágyazva; ezen berendezés szintén igen komplikált és nehéz talajviszonyok között még akkor is fölmondja a szolgálatot, ha a gyűrű futó fölülele kapaszkodó fölületté van kiképezve. Ismét egy másik berendezés szerint a gépi járművek mellső kerekei szántalppal vannak ellátva, míg a hátsó kerekek bordázattal és ezek közölt kifeszített hálózattal vannak fölszerelve; nehéz talaj- vagy terepviszonyok között ezen elrendezés sem képes megbízhatóan működni. Legújabban ciy berendezés vált ismeretessé, melynél a gépi jármű-jen a futó kerekeken kívül egy hordó és tovamozgó szerkezet, az úgynevezett uszály van vagy emelhetően és sülyeszthetően vagy könnyen föl- és leszerelhetően elren^ dezve. Ezen berendezés megszünteti ugyan a régebben ismert uszályos gépi járművek hátrányait (kis sebesség), egyébként azonban komplikált volta és nagy súlya miatt nem célirányos. Mindezen elrendezések azon közös elhibázottságban szenvednek, hogy az ellenállásnak, illet-' ve súrlódásnak a nehéz terep- és talajviszonyok következtében beálló hiányát kapaszkodással, azaz húzó erő kifejtésével akarják pótolni. A jelen találmányt képező berendezés ezzel szemben toló-, azaz nyomó erőnek egymás után való érvényesítésén alapszik, mely a gépi jár-, művet a kritikus terep-, illetve talajszakaszon át azonban nem tolja, hanem lépteti, mely tovamozgatási mód a legnehezebb körülmények köw zött is mindenkor teljesen megbízható. A beren-