73303. lajstromszámú szabadalom • Fémtuskó- fémrúdvágó olló két egyenes vonalban egymással szemben vezetett késsel

gattyús tengely, forgásakor, a forgattyúcsapjára lazán fölillesztett (g) lemezek közvetítésével, egy kétkarú (b) emelőt sülyeszt le, mely ekkor, az (e) csap körül egykarú emelő módjára működve, a (c) fölső késtartót a szétvágandó tuskóra, vagy rúdra lesülyeszti. Ez a fölső késtartó a (d) csap, körül lenghetően van a (b) emelőre fölfüggesztve. Mihelyt most ez a (c) fölső késtartó, késével, a szétvágandó tárgyra fekszik, a (b) emelő, kétkarú emelő módjára, a (d) csap körül leng ki, mert ez a pontja nagyobb ellenállásra talál a további lesűlyedés ellen, mint annak (e) pontja a fölemelkedés ellen. A (b) emelő tehát most megemeli az (f) vonórudakat, melyekhez a (h> egykarú emelő van csuklósan kötve. Ez a (h) emelő a (p) ollóállványban ágyazott helytálló (i) csap körül lenghet ki és (k) pontjában, az (1) csuklós lemezek útján, az (m) alsó késtartóval van csuklósan összekötve. Utóbbi tehát megemelkedik és a szétvágandó tuskót, vagy rudat, mely most a (c) fölső késtuskó késére támaszkodik, alulról fölfelé szétvágja, mire a két késtartó visszamozgása veszi kezdetét eredeti helyzetébe, és pedig: előbb az (m) alsó késtartó sülyed le és midőn ez elérte legmélyebb helyzetét, a (b) emelő (d) pontja leemelkedik a (c) fölső késtartóról, úgy hogy utóbbi, pl. rúgó hatása alatt, legmagasabb helyzetébe emelkedhetik. A 2. ábrán látható foganatosítási példánál a végbemenő művelet ugyanaz; a különbség az, hogy megfordítva, mint ott, a (c) fölső késtartó sülyesztésekor működik a (b) emelő kétkarú emelőként és az (m) alsó késtartó megemelésekor, egykarú emelőként. Ezt a különbséget az okozza, hogy az 1. ábrán látható példánál az (f) vonórudak és az (a) forgattyús hajtótengely a (c, m) késtartók egyik és másik oldalán foglalnak helyet, míg ellenben a 2. ábrán rajzolt példánál a (c, m) késtartók ugyanazon oldalára esnek úgy az (f) vonórudak, mint az (a) forgattyús tengely. Az (a) tengelyben és az (i) helytálló csapban föllépő nagy ellenerők fölvételére (o) vonórudakat rendezzünk el, melyek e két pontot egymással összekötik és egymástól való eltávolodásukat meggátolják. Ezáltal valamennyi föllépő erőt, a tulajdonképeni nyiróerő kivételével, melyet az átvágandó tuskó vagy rúd fog föl, ezek az (o), valamint az (f) vonórudak fognak föl, azaz a (p) ollóállvány, mely a (c, m) késtartók vezetésére és a hajtómű ágyazására szolgál, az (m) fogaskeréktől eredő kis fognyomásokon kívül, csak a tuskó, vagy a rúd szétvágásakor esetleg föllépő oldalnyomásoknak van még kitéve. A leírt elrendezéssel, a nagy üzembiztonságon kivül, a fölhasznált anyag legjobb kihasználását érjük el. SZABADALMI IGÉNY. 1. Fémtuskó- és fémrúdvágó olló két, egyenes vonalban egymással szemben vezetett késsel, melyek az ollóállványban szabadon föl- és lemozgathatóan vannak ágyazva, valamint a két réstartótól függetlenül ágyazott forgattyús hajtóművel, azáltal jellemezve, hogy a (c) fölső késtartót egy (b) emelő, az (m) alsó késtartót pedig egy az (f) vonórudak közvetítésével a (b) emelővel csuklósan kapcsolt (h) emelő úgy mozgatja, hogy a (b) emelő, az egyik a (c), illetve az (m) késtartó mozgásakor egykarú, a másik, az (m) illetve a (c) késtartó mozgásakor pedig kétkarú emelőként működik. 2. Az 1. pontban igényelt olló foganatosítási alakja azáltal jellemezve, hogy egyrészt az (a) forgattyús tengelyben, másrészt az (m) alsó késtartót mozgató (h) emelőnek (i) ágyazó pontjában támadó (o) vonórudak vannak elrendezve, melyek a vágási műveletnél föllépő erőket fölfogják. (1 rajzlap melléklettel.) PALLAS RÉSZVÉNY TÁRSASÁG NYOMDÁJA BUDAPESTEN.