73155. lajstromszámú szabadalom • Nyújtókészülék fölső lábszártörések számára

_ 2 — gyei alkotja, mely célból a kengyel vízszintes részén lyukasztott (t) szárnyat hordja, melybe az (n) csavarorsók végei illeszkednek. Az ismertetett nyújtóberendezés alkalmazása, amint azt a 3. ábra mutatja, a következőképpen történik. A beteget a hordágyon így ágyazzuk, hogy az (a, b) kengyelek a le let áthidalják és hogy az (a) kengyelnek lefelé nyúló, közepes (h) karja a lábszárak közé nyúlik úgy, hogy a test a (b) kengyel felé el nem tolódhat. A törött láb alsó szárát már most berakjuk a (v) sínrendszerbe, ebben az (r) bölcső és az (s) sza'ag segítségével rögzítjük és a lábszárnak a hosszközépen történő Kifüggesztése által a fölső lábszárhoz képest krlb. derékszög alatt tartjuk, ahol is annak fölső vége krib. a térdcsukló tengelyével összeesik. Ezt kövelőleg már most az (m, n) feszítősíneket az (a) kengye1

(t) szemei és a (v, v) sínpár (i) gombjai által alkotott ellenfalak közé befektetjük és az (y) anyák segítségével a kívánt helyzetbe beállítjuk. A 3. ábra a jobb láb számára való nyújtókészüléket szemlélteti. Analóg módon ugyanazt a készü'éket a bal lábszár kezelésére is alkalmazhatjuk, mely esetben a (v, v) sínrendszert a középső és" a bal (k) függővas közé akasztjuk és az (m, n) függősíneket az {a) kengyel baloldalán elrendezett (t) szemek felé támasztjuk meg. Hogy az (m, n) feszítősíneknek a felső lábszár csípővégeinél fekvő támadáspontjait szükség esetén mélyebbre helyezhessük, az (a) .mel'ső kengyelen a lábszárak közé nyúló (h). karon kívül még két további, a testet kétoldalt oldalozó, lefelé nyúló, krlb. effvenlő alakú és irányú (f) kar van elrendezve, melyek éppen ugy, mint a lábszárak közé nyúló (h) kar (g) fúratokkal van ellátva, úgy, hogy az {m, n) feszítősínek nem a kengyel fölső oldalán fekvő (t), hanem a lefelé irányuló (h,-f) karoknak (g) furataiba helyezhetők. A betegágyban való kezelésre szolgáló készülékeknél az (a, b) kengyelek alsó végei úgy -varrnak alakítva, hogy az ágykereteken pihennek és ott megfelelő módon rögzíthetők. A 4—6. ábrákban föltüntetptt foganatost-. lási alaknál a nyomóhatást kifejtő íeszífősinek liúzólag ható feszítősínekkel vannak helyettesítve, úgy, hogy a feszítősínek nyomó ellenfalai helyébe két húzóellenfal lép; ezen ellenfalak egyikét, mint az előbb ismertetett esetben, az alsó lábszárat körülfogó (v, v) hosszsínpár fölső végéj alkotják, míg a második el enfal az ágyat áthidaló (b) kereten van elrendezve, melyen az alsó lábszárat körülfogó (v, v) sínpár van fölfüggesztve. Ennek a fölfüggesztési módnak az az előnye, hogy úgv a feszítősíneket, mint az annak ellenfalát alkotó, a beteg testét áthidaló (a) keretet a fö'ső lábszár körletéből eltávolítja, miáltal a kinyújtásnak alávetett lábszáron esetleg szükséges sebkezelés nagyon is megkönnyíttetik. Az alsó lábszárat, mint az előbb ismertetett esetben, a (v, v) sínpár támasztja meg, mely az ágyat vagy a hordágyat áthidaló (b) kengyel vízszintes része által hordott (k) függővasakon van fölfüggesztve; a (k) függővasaknak a kengyeleken túlnyúló végei rövid (4) vi'Iákat alkotnak. A (v, v) sínpárok legfölsőbb helyén elrendezett (i) gonbokat a kinyújtást létesítő (X) vonóorsók (5) szemei fogják körül, melyeknek húzólag ható (v) anyái a (b) kengyel felső oldalán elrendezett rövid (4) villákhoz támaszkodnak. Hogy a testnek a húzás irányában való e1

tolódását meggátoljuk, az ismertetett szerkezetnek megfelelően az ágy (u) oldalrészeinek, vagy a hordágy hosszrúdjainak egyikén megfelelően alakított ál'ítható, esetleg párnázott (h) kar van elrendezve, mely a beteg lábszárai közé nyúlik. Eimek a nyújtókészüléknek a'kalmazása úgy történik, hogy az alsó lábszárat fölvevő (v, v) sínpárt aszerint, hogy a jobb vagy bal lábszár kinyújtásáról van szó, a jobb- vagy baloldalt fekvő (k) sínek közölt függesztjük föl és az (x) feszítősíneket a megfelelő (4) villákba behelyezzük és az (y) anyák segélyével meghúzzuk. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Nyújtókészü'ék fölső lábszártörések számára, jellemezve ..azáltal, hogy az (m, n, illetve x) feszítősínek ellenfalainak egyi-