73021. lajstromszámú szabadalom • Szárítókészülék
— 4 — A levegőt előzetesen szárítani lehet, amennyiben a (7) tartályban lévő erős kénsav fölületét végigsúrolja. Ha ily előmelegítésre szükség van, akkor a rajz értelmében az (5) cső a (6) dugóval elzáratik ós a levegő a nyitott (8) csövön át szívatik be. Ha előzetes szárítás nélkül akarunk dolgozni, akkor a (6) dugót a (8) csőre állítjuk és a levegő az ez esetben nyitott (5) csövön át szívatik be. Mint a rajz mutatja, a (21) légtartály a szárítókészülék közelében van fölfüggesztve, minek a célja, hogy ezen tartály hőmérsékletét oly magasan tartsuk, hogy a beléje űzött levegő vagy egyáltalán nem vagy csak kevéssé hűljön le, ami által túlnagy nyomáscsökkenés elkerültetik. Ha 100 C fok (atmoszférikus nyomás) mellett dolgozunk, pl. a (29) üvegcsövet elvesszük ós helyébe valamivel rövidebb üvegcsövet teszünk, mely a (30) hengernek csak fölső részébe ér. Egyébként egészen úgy dolgozunk, ahogy előbb leírtuk. Még egyszerűbben érhetjük ezt el, ha (33) szorítót oldjuk vagy a (14) csövet lekapcsoljuk. Ha 100 C foknál alacsonyabb pl. 65 C foknál akarunk dolgozni, akkor a (27) üvegcsövet szivattyúval kötjük össze, miután a (32) szorítót meghúztuk és a (33) siorítót oldottuk (a (31) és (34) szorítók oldva voltak). Erre a szivattyú segítségével levegőt szívunk a készülékből, tehát a (21) légtartályból is, míg a higany a (29) üvegcsőben körülbelül 60 cm.-rel magasabban áll, mint a higany a (30) hengerben. Föltételezzük, hogy a készülék hideg. Erre a (33) szorítót meghúzzuk és a szivattyú kikapcsolható. Ezután a láagot a készülék alá helyezzük, ami által a higany a (29) csőben kissé esik, Végül egyensúlyállapothoz jutunk és a hőmérséklet körülbelül 65 C fok lesz. Ha a hőmérséklet még kissé túlmagas, újból egy kevés levegőt szívatunk a készülékből úgy, hogy a higanyoszlop a (29) csőben még egy kevéssé emelkedik. Ha a hőmérséklet azonban túlalacsony lesz, akkor egy kevés levegőt bocsátunk be, amennyiben a (32) szorítót egy kissé oldjuk. Végül azon esetet tárgyaljuk, ha oly hőmérsékleteknél akarunk dolgozni, melyek 1 at. meghaladó túluyomásoknak felelnek meg. 125 C fok hőmérsékletnél a következőkép dolgozunk. A (34) szorítót meghúzzuk, a (31, 32, 33) szorítókat pedig oldjuk. A (27) üvegcsövet, mely visszacsapószeleppel ellátott tömlővel van fölszerelve, légszivattyúval (kerékpárszivattyúval) kötjük össze. Erre levegőt szivattyúzunk a készülékbe, míg a higany a (25) manométer körülbelül 60 cm-nyire áll. Erre a lángot a készülék alá helyezzük. A higany a manométercsóben még emelkedik, míg egyensúlyállapot áll be és a túlnyomás körülbelül 1 at. tesz ki. Ha a hőmérséklet túlalacsony, akkor még egy kevés levegőt szivattyúzunk hozzá, ha túlmagas, akkor pillanatra oldjuk a (34) szorítót és levegőt bocsátunk ki. Miután a minták teljesen megszáradtak, a lángot elvesszük és a mintákat magában a készülékben hagyjuk kihűlni. Itt a találmánybeli berendezés előnye lép előtérbe, hogy a készülék mint exsiccator működik. A lehűlés alatt, míg csak a készülék kissé meleg, némi huzam meg fog maradni és még mindig levegő szívatik erős kénsav fölött. Azt tapasztaltuk, hogy nem kell tartani attól, hogy vízgőz vétetik föl a levegőből, mely teljes lehűlés után fölülről az (1) csőbe jöhetne. Néhány óra múlva a készülék elegendő mértékben lehűlt és a minták lemérésére térhetünk át. A lemérés a következő módon megy végbe. Az (1) cső fölső részének közvetlen közelében a mérőszekrények különböző födőit egymásra halmozva ugyanazon sorrendben helyezzük el, mint amilyenben a különböző mérőszekrények egymásra vannak helyezve. Erre fölhúzzuk a vázat és pedig annyira, hogy a fölső mérőszekrény ép az (1) csövön túlér. Erre az első födőt ezen mérőszekrényre helyezzük. Majd a vázat még följebb húzzuk ós a második mérőszekrényt födjük be; így járunk el gyors egymás utánban, míg az összes minták be vannak födve. Ezután a fölső mérőszekrényt eltávolítjuk és a vázat a többi mérőszekrényekkel a szárítótérbe bocsátjuk le. A fölső mérőszekrényt ezután megmérjük. Erre a vázat ismét fölhúízuk,
