72758. lajstromszámú szabadalom • Vonszolt tolattyús vezérmű gőzhengerekhez

san, azaz egy szimetriavonialhoz viszonyítva egyenletesen, kényszermozgásuEag megy végbe* amivel egyszersmind elérjük, hogy ennek a zimetriavonalnak egyszer helyesen beállított viszonya a tolattyú jfengési középpontjához az ütközők minden további elállításakor változatlanul megmarad. Ebből az a fontos előny szármiaizi'k, hogy az ütközők elállítása a gép járása közben is végezhető, úgy hogy a járó gép /munkamódján az ütközők lassú, fokozatos elállításával igen rövid időn belül föl lehet ismerni, hogy mikor éri el a gép a legjobb hátást. v Egy ilyen vezérmű egy fogamatosítájsi példája az 1. ábrán a tolaittyú hosszmetszetével és a 2. ábrán homloknézetével van bemutiatvla. Az (a) tollattyútükrön megerősített (b) toláttyúházban csúszik ide-oda a (c) tolattyú, mely egy U-alakú (d) süjveget hord. Utóbbinak négyzet-keresztmetszetű üregébe az ugyanilyen keresztmetszetű, (e), ,(f) karmantyúk nyúlnak be", melyek (g), illetve (fa) ütközőkárimával bírnak ós anyacsavarmenieteikkel az (1) loliattyútolórúd (i) és (ík) jobb-, illetve balmienetű csavaros részébe kapaszkodnak. A (g), (h) ütközőkarimák ütközőfölüléte közt a távolság nagyobb, minit a (c) tolattyú (d) süvegének hosszkiterjedése, úgy hogy az (1) tolattyútolórúdnak a vezérlőrudazat által előidézett ide-odamozgásiakor a tolattyú vonszolómozgása következik bt-A tolatlyúút nagysága természetesen a (g), (fa) karimáik ütközőfölületeinek egymástól való távolságától függ. Az (1) tolattyútolórúd egyik végén (m) négyszögletes csap foglal helyet, melyre kéziemelőt, vagy kézikereiket lehet földugni, hogy az (1) tolattyúrúdát el lehessen forgatni. A forgás iránya szerint azután a kjét, (e), (e) karmantyú, ütközöfölületével együtt, egyenletesen közeledik egymáshoz, vagy távolodik el egymástól, minthogy ezek, négyszögletes külső fölüleíükkel, beillenék a (d) süveg négyszögletes üregébe és így az (1) rúddal együtt való elforgatásukban megakadályoztatnak. Hogy az (1) rúd és a vezéri őrud/azat közt az összekötő szerkezet y>lyan kell hogy legyen, hogy ezen összeköttetés fönnmaradása mellett az (1) rúd forgása lehetséges legyen, az magától értetődik. Hogy kezdetben a két, (g) .-,és (fa) ütköző közt a szi metriavonalát a tolattyú lengési középpontjával a kellő arányba hozhassuk, lehetővé kell tenni, hogy a két ütköző egymástól függetlenül is elállítható legyen. Ez a legegyszerűbb módon úgy történhetik, hogy a (d) süveget levesszük, hogy azután mindkét, (e) és (f) karmanityút külön-külön elállíthassuk a hozzátartozó (i), illetve (k) csavarmeneten. Ha ily módon helyesfen állítottuk be a vezérművet, ós a (d) süveget ismét összekötöttük a (c) t olajt tyúval, akkor az ütközők utólagosan szükséglessé váló elállításai alkalmával egyáltalában nem kell többé tekintettel lenni a tolattyú lengési középpontjába, mert az (1) rúd forgatásával, mint láttuk, a (g), (h) ütközők mindig ugyanázzal az útdarabbal mozognak befelé, vagy kifelé. Ha már most a gép járása közben pl. kopogást hallunk, ami azt bizonyítja, hogy nem a helyes kompresszíió van beállítva, akkor csak az (!) rudat kell, a gép járása közben, egyik, vagy -másik irányban lassan annyira elforgatni, míg ez a kopogás lassankint meg nem szűnik. A leírt berendezés szerkezeti kiképzése az ismertetett elfv keretén belül természetesen módosítható is és csak arra akarunk ezúttal utalni, hogy a tolattyú vonszolómozgásának létrehozására való ütközőik, mint magában véve már ismeretes, a tólaittyúházon kívül, a tblattyúrúdon is elrendezhetők, mikor is azután ez a tolórúd a tolattyúval a mozgási irányban szilárdan Van összekötve és egy vezérlőemelő leng ide-oda a két ütköző közt, úgy hogy tehát maga a tolórúd végzi a vonlszolómozgást. Ilyen elrendezésnél is a toTattyúrúd blal- 'és jobb menetű csavaros részein ülhet a két ütköző