72656. lajstromszámú szabadalom • Vágányút kevéssé teherbíró talajhoz illetve altalajhoz

gyengíte tt talaj részt automatikusan és mesterségesen mentesíti a fölös tehertől, azzal, hogy a teher tetemes részét a szer­kezet közepe felé tereli és így a rézsüvei szemben fekvő, tehát a nem gyengített oldalra hárítja, továbbá egyszerű szerke­zete a vágányfektetés rendes igényeinek megfelelő nagyságú elemekből áll, úgy, hogy hordképes talajon ezek túlnyomó részét, a szokásos vágány fektetésére is föl lehet használni, vagyis az elemekkel rendesnek nevezett vágányszerkezet is fektethető. A mellékelt rajz a találmány szerinti vágány példáik-épeni foganatosítási alak­ját mutatja. Az 1. ábra a szerkezet harántmetszete két (H) és (I) alsó keresztalj közötti közben fekvő függélyes sík szerint. A 2. ábra a szerkezet részleges fölülné­zete. A 3. ábra részleges terhelési vázlatot mutat. Az 1. ábra szerint a terhet elsősorban a vágányt alkotó sinpár egyes (A) és (B) szálai viselik. Ezekre nehezedik a nagy súllyal terhelt tengely kerekeinek (Pl), illetve (P2) nyomása. A vágányt alkotó (A, B) sinpár a közös (C) keresztaljakon nyugszik, amelyek egymástól. a sin erős­ségétől függő, kellő távolságban fe­küsznek. Ezeket a (C) „elsőrendű" keresztalja­kat a föltüntetett példában négy (D, E, F) és (G) hosszal] támasztja alá. Ezek fekhetnek a sinekhez viszonyítva páron­kint szimetrikusan vagy aszimetrikusan. Lényeges csak az, hogy közvetlenül a sin alá hosszalj ne jusson. A hosszaljakat a (Ii) és (I) „másod­rendű" keresztaljaik úgy támasztják alá, hogy egy-egy (H) keresztaljjal csak há­rom hosszalj (I), E és F) van alátá­masztva, míg az (I) keresztaljakon más három (E, F és G) hosszalj nyugszik. A (H) és (I) keresztaljak váltakozva feküsznek úgy, hogy az (E) és (F) hossz­gerendák közötti egymás mellett való fekvésük nem közvetlen, hanem egymás­tól a szerkezet szilárdsági igényeinele megfelelő távolságba jutnak. Ez lehet pl. 10—20 cm. köz alj és alj között. A (H) és (I) keresztaljak a keresztaljak alatti egész területet leborító, (K) alap­lemezen nyugszanak, melyet például hosszirányban közvetlenül egymás mellé helyezett pallók, vagy lemezek alkotnak, amelyek hosszirányban szintén váltakozó ütközéssel sorakoznak közvetlenül egy­másután, illetve egymás mellé. Mint fontos és a következőkben ismer­tetendő mechanikai hatás biztosítása ér­dekéhen Okvetlenül kielégítendő föltétel az, hogy a példa szerint az alaplemezre (E)-íől balra csupán a (H) keresztalj tá­maszkodjék, az (I) azonban nem; viszont (F)-től jobbra csupán az (I) keresztalj támaszkodjék, a (H) pedig nem, és pedig o>ly célból, hogy a lemez ruganyos elhaj­lása a terhelés alatt az alább ismertetendő módon a rendszer szélei felé biztosít­tassék. A (C, D, E, F, G, H és I) aljak anyaga, alakja és méretei azonosak, vagy külön­bözők lehetnek. Előnyös, ha azonosak, mert ekkor a munka közben bármikor fölcserélhetők. A szerkezet mechanikai hatása a követ­kező: Az (A) és (B) sinpárra nehezedő (Pl) és (P2) terhek összege egyenlő a (C) ke­resztaljon nyugvó kerékpár tengelyének (Q) súlyterhével. A (Q) tehernek (Pl) és (P2)-re való megoszlása függ a tengelyterhelés súly­pontjának (A) és (B)-től mért távolságai viszonyától. A súlypont relativ helyzeté­nek változtatásával (Pl) és (P2) relativ értékei is módosulnak, de ez független lévén a vágány mikénti alátámasztásá­tól, a mechanikai hatás tekintetében nem tartozik e szerkezet lényegéhez. A találmány szerinti szerkezet lényegé­hez tartozik elsősorban áz, hogy az egy vágányt alkötó A—B sinpárhoz tartozó közös (C) keresztalzat több mint két ponton legyen alátámasztva, azaz hogy mint többtámaszú tartó működjék. Mert,

Next

/
Thumbnails
Contents