72488. lajstromszámú szabadalom • Műkar

— 18 — is meghúzzuk, míg'a (385) emeltyű alsó karja a (388) ütközőbe ütközik. Ezen pillanatban a (385) emeltyű tovább nem forgatható és a (9) húzóelem húzóhatása a már leírt módon a (3) hüvelyt a (2) csukló körül fölfelé mozgatja. Ha ezen hüvely a. kivánt helyzetbe hozatott, akkor a (9) húzóelemet meglazítjuk. Ekkor a (385) szögemeltyű (384) rugójának hatása alatt nyugalmi helyzetébe visszatér, ez a rúgó szintén meglazít,tátik és a maga részéről a, (375) kart szabaddá teszi, mely a (382) rúgó hatása alatt nyugalmi helyzetébe visszatér úgy, hogy a (377) iktatókilincs a (378) kilincskerék következő fogával jön kapcsolatba. A (390) lemezrúgó emellett fékezőrúgó gyanánt a (378) kilincskerék forgását szabályozza és egyúttal rögzítő gyanánt is működik, amennyiben a kilincskerék viszszaforgását megakadályozza. Hasonló módon a (9) húzóelem működtetése által a fölfelé való mozgatás gátolható és a lemozgás szabaddá tehető, mely utóbbi mozgás a kézre ható t erhelés súlya által, más alkalmas módon eszközölsúlya által vagy más alkalmas eszközölhető. A leírt berendezés természetesen akként is foganatosítható, hogy a (384) rúgót egy megfelelő hosszúságú egyszerű rúddal helyettesítjük. Ez a zárókészülék működési módjára meg nem terhelt karnál semmit sem változtatna. Másként áll azonban a dolog megterhelt karnál. Ha a (2) csukló (pld. a kézben fekvő súly által) meg van terhelve, akkor az egész teher érthető módon a (368) ív rögzítőfogán nyugszik. Ha már most a (9) húzóelemet a teher emelése céljából működésbe hozzuk, akkor ez a húzóhatás mindenek előtt, vagyis még mielőtt a húzóelem az alkar terhét átvette volna és egyensúlyozta volna, a (370) zárókilincset a hozzátartozó zárófogból kiemeli. Minthogy a zárókilincs ezen ,,kiszakítása" megterhelt fogasívnél történik, nyíró hatásnak kell föllépnie és ennek következtében a fog gyors kopása fog beállni. Már most itt a (384) rúgó befolyása jut érvényre. Ezen rúgó utánengedőképessége azt eredményezi, hogy a húzóelemre gyakorolt húzóhatás nem vitetik át azonnal a zárókilincsre úgy, hogy a húzóelem, miután a (385) emeltyű a (388) ütközőbe ütközött, az alkar teljes megterhelését átveheti, feszültségével kiegyensúlyozhatja és így a (370) zárókilincset tehermentesítheti, még mielőtt a zárókilincs működésbe hozatott volna. Csak ebben a pillanatban éi'i el a (384) rúgó feszültsége azt a szükséges erőt, hogy a most már tehermentesített zárókilincset kikapcsolja úgy, hogy a fogasíven a káros nyíróhatás nem következhetik be. A föntleírt rögzítőkészülék szükség esetén teljesen ki is kapcsolható úgy, hogy a könyökcsukló a (9) húzóelem segélyével mindkét irányban szabadon mozgatható. E célból a (373, 373') lemezekben a (391) tengely van ágyazva, melynek egyik vége a (3) hüvelyből kifelé nyúlik (38. ábra) és a (392) forgattyúval van ellátva. A (391) tengelyen két (393, 394) bütyök ül, melyek közül az egyik a (370) zárókilincs (3702

) karjával), a másik pedig a (371) zárókilincs (3712

) karjával működik ösr

' A nyugalmi helyzetben (37—39. abra) a (393, 394) bütykök a hozzájuk tartozó karok érintkezésén kívül fekszenek. Ha azonban a (391) tengelyt a (392) forgattyú segélyével 90°-kal elforgatjuk, akkor a bütykök a megfelelő karokra nyomást gyakorolnak és így a (370, 371) zárókilincseket a hozzájuk tartozó (368, 369) fogasívekből kikapcsolják. Ezáltal a zárókészülék hatása teljesen megszűnik. A zárókészülék újból való bekapcsolására elegendő a (392) forgattvút 90°-kal tovább, vagy visszaforgatni. A föntleírt önműködő kettős zárókészülék egy könyökesuklóra való alkalmazásában van föltüntetve, azonban ugyanily módon a műkar vagy műláb bármely más csuklójánál (pld. a térdcsuklón) is alkalmazható. A 37. és 38. ábrákon az (5) kézhüvelyen még eg> másik zárókészülék van föltűn-