72488. lajstromszámú szabadalom • Műkar

— 18 — is meghúzzuk, míg'a (385) emeltyű alsó karja a (388) ütközőbe ütközik. Ezen pil­lanatban a (385) emeltyű tovább nem for­gatható és a (9) húzóelem húzóhatása a már leírt módon a (3) hüvelyt a (2) csukló körül fölfelé mozgatja. Ha ezen hüvely a. kivánt helyzetbe hozatott, ak­kor a (9) húzóelemet meglazítjuk. Ekkor a (385) szögemeltyű (384) rugójának hatása alatt nyugalmi helyzetébe vissza­tér, ez a rúgó szintén meglazít,tátik és a maga részéről a, (375) kart szabaddá teszi, mely a (382) rúgó hatása alatt nyu­galmi helyzetébe visszatér úgy, hogy a (377) iktatókilincs a (378) kilincskerék következő fogával jön kapcsolatba. A (390) lemezrúgó emellett fékezőrúgó gya­nánt a (378) kilincskerék forgását sza­bályozza és egyúttal rögzítő gyanánt is működik, amennyiben a kilincskerék visz­szaforgását megakadályozza. Hasonló módon a (9) húzóelem mű­ködtetése által a fölfelé való mozgatás gátolható és a lemozgás szabaddá tehető, mely utóbbi mozgás a kézre ható t erhelés súlya által, más alkalmas módon eszközöl­súlya által vagy más alkalmas eszközöl­hető. A leírt berendezés természetesen akként is foganatosítható, hogy a (384) rúgót egy megfelelő hosszúságú egyszerű rúddal helyettesítjük. Ez a zárókészülék működési módjára meg nem terhelt kar­nál semmit sem változtatna. Másként áll azonban a dolog megterhelt karnál. Ha a (2) csukló (pld. a kézben fekvő súly által) meg van terhelve, akkor az egész teher érthető módon a (368) ív rögzítőfogán nyugszik. Ha már most a (9) húzóelemet a teher emelése céljából működésbe hoz­zuk, akkor ez a húzóhatás mindenek előtt, vagyis még mielőtt a húzóelem az alkar terhét átvette volna és egyensúlyozta volna, a (370) zárókilincset a hozzátar­tozó zárófogból kiemeli. Minthogy a zá­rókilincs ezen ,,kiszakítása" megterhelt fogasívnél történik, nyíró hatásnak kell föllépnie és ennek következtében a fog gyors kopása fog beállni. Már most itt a (384) rúgó befolyása jut érvényre. Ezen rúgó utánengedőképessége azt eredmé­nyezi, hogy a húzóelemre gyakorolt húzóhatás nem vitetik át azonnal a záró­kilincsre úgy, hogy a húzóelem, miután a (385) emeltyű a (388) ütközőbe ütközött, az alkar teljes megterhelését átveheti, fe­szültségével kiegyensúlyozhatja és így a (370) zárókilincset tehermentesítheti, még mielőtt a zárókilincs működésbe ho­zatott volna. Csak ebben a pillanatban éi'i el a (384) rúgó feszültsége azt a szük­séges erőt, hogy a most már tehermente­sített zárókilincset kikapcsolja úgy, hogy a fogasíven a káros nyíróhatás nem kö­vetkezhetik be. A föntleírt rögzítőkészülék szükség esetén teljesen ki is kapcsolható úgy, hogy a könyökcsukló a (9) húzóelem se­gélyével mindkét irányban szabadon mozgatható. E célból a (373, 373') leme­zekben a (391) tengely van ágyazva, melynek egyik vége a (3) hüvelyből ki­felé nyúlik (38. ábra) és a (392) for­gattyúval van ellátva. A (391) tengelyen két (393, 394) bütyök ül, melyek közül az egyik a (370) zárókilincs (3702 ) karjával), a másik pedig a (371) zárókilincs (3712 ) karjával működik ösr ' A nyugalmi helyzetben (37—39. abra) a (393, 394) bütykök a hozzájuk tartozó karok érint­kezésén kívül fekszenek. Ha azonban a (391) tengelyt a (392) forgattyú segélyé­vel 90°-kal elforgatjuk, akkor a bütykök a megfelelő karokra nyomást gyakorol­nak és így a (370, 371) zárókilincseket a hozzájuk tartozó (368, 369) fogasívekből kikapcsolják. Ezáltal a zárókészülék ha­tása teljesen megszűnik. A zárókészülék újból való bekapcsolására elegendő a (392) forgattvút 90°-kal tovább, vagy visszaforgatni. A föntleírt önműködő kettős záróké­szülék egy könyökesuklóra való alkalma­zásában van föltüntetve, azonban ugyan­ily módon a műkar vagy műláb bármely más csuklójánál (pld. a térdcsuklón) is alkalmazható. A 37. és 38. ábrákon az (5) kézhüvelyen még eg> másik zárókészülék van föltűn-

Next

/
Thumbnails
Contents