72488. lajstromszámú szabadalom • Műkar

orsótól a (333) vezetőcsigán át a gyűrűk belső oldala mentén vezetett a (320') fölső kezdőízhez erősített (322) huzal szolgál, melynek meghúzása által a szárak lemézrugóik hatása ellenében behajlíthatok. A villaszárak azonban, mint azt a 27. ábra mutatja, egy-egy (334), illetve (334') csavarrúgóból is képezhetők, melyek alsó végeikkel a (252) kéz csőalakú (254'), illetve (253') toldatába vannak beillesztve. Kinyújtott helyzetben a csavarrugókat egy-egy (335) lemezrúgó tartja, melyek egyrészt a csőtoldatokban vannak megerősítve és innen a rugók külső oldalán azok csavarulatain vannak átfűzve, míg fölső végük a (387), illetve (337") hajlítóhuzal számára a (336) fülecset képezik. A (337, 337') huzalok a csavarrugók belső oldalához fekvően a (154') orsóhoz vannak vezetve. A (337, 337') huzalok meghúzásánál utóbbiak a két csavarrugót behajlítják és ezáltal a villát zárják. A csavarrugók behajlítása azok (335) lemezirúgői ellenében történik, mely lemezrugók tehát a (337, 337') huzalok szabadonhagyása után a csavarrugókat ismét a kinyújtott helyzetbe mozgatják. Ezen kiviteli alaknál a villaszárak és a kéz egy rugalmas vagy utánengedő (338) anyaggal vannak burkolva. A fogószerszámoknál a fogószárak behajlítására alkalmazott föntleírt mechanizmusok természetesen a műkéz ujjaira is megfelelően alkalmazhatók. A 10. egész 15. ábrák a mechanizmusoknak egy ujjban való elrendezését mutatják. A 10. egész 14. ábrák szerinti kiviteli alakoknál mindegyik ujj a kézbe mozgathatatlanul behelyezett (65) tőhüvelyből, (64) véghüvelyből, (63) középízhiivelyből és egy (62) körömízhiivelyből áll, melyek egymás között a törzsszabadalomban leirt módon az ujj hossztengelyére merőlegesen álló (69) tengelyek körül forgathatóan vannak összekötve. Az ujj meghajlításánál a hüvelyek között kívül keletkezett hézag befödésére golyóalakú (35) födősüvegek szolgálnak, melyek közül mindegyik (69) forgástengelynél egy-eg\ van elrendezve. A 10. ábra szerinti kiviteli alaknál a (72) kinyújtóhuzal az e célra a közepükön egy vezetőhoronnyal ellátott (35) elfödősüvegeken át az új külső fala mentén a (62) körömízhüvelyig van vezetve és ebben (73)-nál meg van erősítve. Az ujj belső fala mentén a (77) hajlítóhuzal mindegyik hüvely egy-egy (78) fülecsén át szintén a körömízhüvelyig van vezetve és ezen a (341) állítócsavar közbeiktatásával meg van erősítve. A beállítókészülék egy a körömízhiively (339) szemölcsében hosszirányban eltolható (340) csavaranyából áll, melyhez egyrészt a (77) búzóelem van erősítve és melybe másrészt a (341) állítócsavar van becsavarva, mely a körömízhüvely egy furatán keresztül mégy és feje ezen hüvely egy mélyedésében fekszik. A (341) csavar forgatása által a (340) csavaranya a for gás irányához képest (339) ágyazószemölcsében fölfelé vagy lefelé tolható és ezáltal a (75) hajlítóhuzal megfeszíthető, illetve utánengedhető. A 11. ábrán föltüntetett kiviteli alaknál a (77) hajlítóhuzalfülecsek helyett minden egyes hüvelyben egy (342) vezetőcsigán van átvezetve, mely csigák egy U-alakú (343) ágyazókengyelben forgathatóan vannak ágyazva; ezen kengyelek a (77) huzalt a vezetőcsigákról való lecsúszás; ellen biztosítják. A nyújtóhuzal helyett ezen kiviteli alaknál három (344) torziórúgó van alkalmazva, melyek mindegyike az ujj (345) csuklótengelyei körül vannak csavarva és különböző oldal felé hajlított végeikkel a szomszédos hüvely (346. 346') ütközőihez támaszkodnak úgy, hogy ezen rugók az ujjat a kinyújtott helyzetben tartják, illetve az ujj mieghajlítása ellen hatnak. A 12. ábrán föltüntetett kiviteli alaknál ellenben a (77') hajlítóhuzal a (64) végízhiivelyre hat és pedig ennek belső oldalára erősített (347) fülecsére úgy, hogy a (77') huzal meghúzásánál csakis a végízhüvelv forgatta tik csuklócsapja