72401. lajstromszámú szabadalom • Tagozott kazánba való tag

_ J _ vegő bevezetésére szolgáló (k) elágazó csatornák sajátságos elrendezése. Miként a rajzokból kitűnik, a (k) elágazó csatornák oly módon vannak a tagokon elrendezve, hogy hosszirányban haladnak azon tagrészek mentén, amelyeket helyzetüknél fogva érintik a tüzelőanyag elégésénél keletkező égési termékek, amikor ezeknek hőfoka még elegendően magas ahhoz, hogy elégésük folytatódhasson. Az 1. ábrából látható, hogy mindegyik (k) csatornának azon fala, illetve falai, amelyeket az égési termékek érintenek, az (1) és (m) nyílásokkal vannak ellátva. A 3. ábrán látható, hogy e nyílások helyzete a bemutatott példánál olyan, hogy a tüzelőanyag képezte égési termékek minden része szükségképen keveredik az annak teljes elégetéséhez szükséges levegővel. A (k) elágazó csatornák különben tetszőleges keresztmetszetűek lehetnek, például olyanok, mint ezt a 4—7. ábrák mutatják; az azokon elrendezett kiáramlónyílások helyzetét a keresztmetszet alakja szabja meg. Továbbá látható, különösen a 3. ábrából, hogy a csatornafalnak, illetve falaknak azon része, amelyet az égési termékek nem érintenek, az illető csatorna és a kazán víztere közötti válaszfalat alkotja. A csatornafalak e részének hőfoka tehát mindig közelítőleg a kazán vizének hőfokával egyenlő marad és ennélfogva mindig átveszi és így a legrövidebb úton átvezeti a vízre az égési termékek érintette falrészektöl fölvett hőmennyiséget, úgy hogy a csatornafalak egy része sem érhet el magasabb hőfokot, mint az a tagozott kazán élettartamára való tekintetből kívánatos. A (k) csatornák föntemlített elrendezési módja minden káros hatás elkerülésével lehetővé teszi a tüztérbe való bevezetésre szolgáló (1) és (m) kiáramlási nyílásoknak oly elosztását, hogy az égéstermékek minden egyes része érintse az azokon kiáramló levegősugarakat. Ezen elrendezéssel a fölmelegített, szekundér levegőnek a tüztérből jövő égéstermékekkel való rendkívül ' hatásos elegyedése érhető el és ez az elegyedés • úgyszólván tökéletes és füstmentes elégést biztosít, dacára annak, hogy a tüztér a lehető legkisebb méretekre van szabva és hogy az elégés legnagyobb részben a füstcsövekben történik. A füstnélküli elégés folytán a füstcsövek, anélkül hogy gyorsan kormosodnának, nagyon szük keresztmetszetűek lehetnek. Megkísérelték már a szekundér égési levegőt a tűztérbe nyúló lyukazott vascsöveken vezetni be a tűztérbe, hogy ezáltal betumenózus tüzelőanyagok jó elégését érjék el; de ily csövek alkalmazása többek közölt azzal a hátránnyal jár, hogy a csövek a tűztér magas hőmérséklete következtében gyorsan tönkre mennek. Miként föntebb kifejtettük, a (k) elágazó csatornák itt megadott elrendezése mellett nem kell tartanunk hasonló elpusztulástól, mert a csatornák falát képező vasat kellően hűti a kazán vize, minthogy az égéstermékektől a csatornafalaknak átadott hőmennyiséget az egyes tagokban a lehető legrövidebb úton adjuk át a víznek. A (k) szekundér levegőt vezető csatornáknak, az égési termék árarfta felé fordított oldalukon lévő, levegőáteresztö nyílásai tetszőleges alakúak lehetnek és egy részük, miként ez az 1. és 3. ábrákon látható, célszerűen a csatornához harántirányban álló (m) szük hasadékok alakjában képezhető ki, miáltal a csatornafalaknak az a része, amelyek az égéstermékek közvetlenül érintenek, egymástól elkülönített darabokra oszlik, mely darabok a csatonra hosszirányában egyenkint szabadon kiterjedhetnek. A levegőáteresztő nyílások egy részének ezen alakja, különösen ha hosszú légcsatornákról van szó, azzal a lényeges elönvnyel is jár, hogy ezáltal a csatorna falaiban föllépő káros feszültségeket elhárítjuk. Szabadalmi iuútib. 1. Tagozott kazánhoz való tag, mely levegő hozzávezetésére szolgáló, az