72362. lajstromszámú szabadalom • Vasútisín megerősítés

_ 2 -ferde oldalas síkalakú támaszKodófölületek (a) és (b). (a) és (c) és (b) és. (c) közt pedig (aib)-vel, (ac)-vel és (be)-vel vannak jelölve. Az (ab) és (ac)- fölületek „a (b) alátétlemez támasztóléoén lévő saó^ kásos ferde fölületnek megfelelően vagy11 ehhez szimetrikusan vannak elrendezve. Ezeknek a hegyes szögben ferdén haladó (ab), (ac) és "(be) támaszkedófölületeknek pontozott vonalakkal rajzolt meghosszabbítása' mutatja, hogy a (c) szorítólemez két, egyenletesen lefelé lejtő (ac) és (bc) fölületé'yel csúszó ék módjára lefelé hat és ezáltal a sintalp két, fölfelé egyenletesen összefutó (ab) és (ac) ékfölületével ékalakú fészkébe mindkét oldrilon, folytonosan egyenlő irányú síkalakú fölületi érintkezés mellett, szorosan beékelődik. Világos, hogy az (a) sin ennél az elrendezésnél a szorítólemezcsavar meghúzása után egyszersmind oldalt is befogatik és mindkét oldalon leszoríttatik ér hogy a (c) szorítólemez előírt vízszintes helyzetét minden körülmény közt; megtartja. A síkal'akú fölületi érintkezés tehát úgy a (c) szorítólemez mindkét oldalán, mint a sintalp mindkét oldalán^ nem válhafik vonalas érintkezéssé, még akkor sem, ha a sintalp szélességében vagy vastagságában vagy a (*b) elátétlemez vagy a (c) szorítólemez méreteiben előállítási pontatlanságok fordulnak elő. A keresztak savar feje is a meghúzáskor egyenleteken megfeikszik a (c) szorítólemezen. mert elekor vízszintesen marad ez. • A 2. ábrán a sin, az alátétlemez, a szorítólemez és ezeknek megfelelő oldalas sikalakú ékfölületei az 1. ábra módjára vanna). elrendezve és jelölve. A vaskeresztalj (sVsel van jelölve. Az elrendezés előnyei itt ugyanazok, mint a fakeresztaljas (talpfás) fölépítrsiénynél (1. ábra). A 3. ábva szerinti építési mód főleg már beépített vágányokhoz alkalmas. Itt a szükséges ferde síkalaíkú (be) és (ce) ütközőfölületeket a sintalp széle és a (b) alátétlemez kampós léce, valamint a sintalp széle és a (c) szorítólemez közt elhelyezett külön (e) közbetett betétek létesítik. Mindenesetre azt a nem éppen ^kívánatos-körülményt is, hogy az egyes részek darabszáma és a nyomási helyek sznma nagyobbodik, a meglévő sinek további használatának előnyével szemben számításba kell venni. Az elrendezés halasa azonban ugyanaz, mint az (e) betétek. nélküli elrendezéseké. A föntiekben ismertetett sinmegerősltésnek azonban még hátránya van, mely már a sinek lerakásakor észlelhető. Ha ugyanis a szorítólemezosavarolk nincsenek már szorosan meghúzva, ami csak a sin pontosan helyes fekvésekor szabad hogy megtörténjék, akkor a sinek beigazílása céljából való oldalirányú eltolasa könnyen előidézheti a (c) szorítólemez megemelkedését és kitérését, mert hiányzik ennek az ékhatás elleni, az el- * tolást határoló ellenállása. Az eltolás határolásának hiánya a kész lerakás, tehát a szorítólemezcsavarok szoros meghúzása után az üzemben károsan érvényesül, amennyiben a szorítólemez megemelkedését előidézni alkalmas oldalnyomás a: csavart korlátlan mértékben lazításra veszi igénybe és igy a vágányösszefüggés tartósságát befolyásolja. A hegyes szögű, ékalakú sintalpak és megerősítő eszközök ezen káros befolyását azonban elkerülhetjük azáltal, hogy úgy a sintalp, mint az ezt érintő megerősítő eszközök (alátétlemez, szorítólemez) oldalfalait könyökszerüen levágva képezzük ki, úgy hogy a könyök fölött lévő fölületrészek ferde lemetszést kapnak és az 1—3. ábrákon látható elrendezések szerinti megerősítő eszközök meghúzására a sinfölfekvési fölületihez hegyes szög alatt álló, síkalakú ferde fölületekként szolgálnak, mig a könyök alatt lévő fölületrészek függélyesen állanak és igy ütkczőfölüleieket képeznek. A sin vízszintes irányú Vagy a még nem szorosan lecsavart vagy az üzemben az érintkezési fölületek elkopása folytán kissé meglazult szorítólemez- felé való eltolásakor, mi-