72318. lajstromszámú szabadalom • Olajtüzeléséshez való dobtolattyú

Üzem közben a (2) gyűrűs hasisokon át beszorított levegőt az (5, 6) légvezető fölületek a tökéletes elégéshez legalkjftlmasabb módon vezetik * be az ejl^g|ejt& térbe. A kazán helyi sében most túlnyo* más uralkodik, mely az (5, 6) vezető főiülertekre hat és a toíattyútestet nyitva tartja Ha ellenben atűahelyben uralkodik yaíamely óikból, pl. egy VÍZCSŐ megrepedése folytán túlnyomás, a kazánhelyisé^el Szemben, akkor-ez a túlnyomáS a tolattyúit kitolja, mikor is a (2) hasítékot bezáródnák. E*zel a lángok kicsapja a tűzhelyből a kazán helyiségbe megátoltatik. Az (1) tokttyútök homlokfalán elzár ható (8) nyílások lehetnek a tűz megfigyelhetése céljából. Ez a homlokfal nem nyúiik egészen a mellső (3) tolattyúeiem (12) fölülete fölé, amikor a tolattyú záró helyzetében van. A (12) fölül et tehát, a tolattyú záró Helyzetében, a külső légnyomás hatása aíiátt áll, mely a mellső (3) tolattyúe&em (12) föliiletét, és ezziel az egész totettyút, könnyen hozhaija záró helyzetéből a rajzolt nyitott helyzetbe. Ugyanezen hatás elérésére a külső (3) tolattyúelem és az tolattyútok homlokfala közt, a 4. ábra szerint, egy (9) torlasztó teret is lehet kiképezni, mely a tölső (2) gyűrűs hasítékora át beáramló levegőt torlasztja és ezzel a tolattyút nyi'ó erőt növeli. Ez a (9) torlasztó tér a legrfőnyösebben azáltal képezhető, hogy az (1) tolattyútok homlokfalához legközelebb f^tvő (3) tolattyúelem vezető föföletd ' tetemesen n^esszebhrc! nyúlnak be' tor WUyft,tengelye irányában, mint a többi : tolattyúetejnei, ami által egyszersmind azj is elér|űk, hogy a tűzhelyben bC&öyt^kező túlnyomás könnyebben előidézi a tolattyú önműködő záródását. Hogy a tolattyút a k&zánhelyi§égben és a t^ihelyben bekövetkező nyomé^kül<öoirségekkel szemben különösen érzékenyé és így könnyen mozgathatóvá tegyfrk.az 5. tóra siserint a (3) tolá'Rjiíi az (1) tolattyútpicba® (10) >s .(11) inga* rudakra ingaszerüen Van fötfügg^siítve, iíielyrúdak a tolattyú rajzolt használatihelyzetében bizonyos mértékben ki vannak lengetve a (101

) és (ll1

) vonalakkal jelzett stabil egyensúlyi helyzetükből, úgy hogy a (3) tolattyú önsúlyának hatása ajatt, a (12) nyíl irányában, záró helyzetébe kénytelen lesűlyedni, mihelyt nyomáskiegyeinl öd'«s áll be az (1) toiativúlok külső környezete és a (3). tolattyú belseje közt. A rajzolt tolattyúnál a (11) hosszabb ir.gajrúd helyzete a tolattyú záró helyzetében körülbelül összeesik a (ll1

) vonallal, mig a (10) rövidebb, ingarúd kevésbbé jut egyensúlyi helyzetébe és így nem födheti még a (10>) vonalat. A (10, 11) ingarudak (20, 21) fölfüggesztési pontja helyzetének a (3) tolatytyúhoz képest, valamint hosszúiknak alkalmasan való megválasztásával a tolattyú zárási útját, az ingapályák alakjának és fejtésének megfelelően,' többékevésb'bé meredekre lehet választani és így a tolattyú zárási erejét tetszés szerint, bármely kívánt nyomási viszonyoknak. megfelelően lehet beállítani vagy — hajókazánoknal — a hajótest bukdácsoló mozgásával számot lehet vetni. A (10, 11) ingarudak fölfüggesztő szerveinek és hosszának elállt fthatósága mellett tehát y tolattyú érzékenysége a tüzér lés mindenkori üzemviszpnyaihoz ^yor-. san hozzáalkalmázható. A 7. és 8. ábrákból pl. látható, hogy miképen kell az ingák^ elrendezni, hogy a tolattyú löketét nagyobbítani és kevesebb csatornával beérni lelhessen anélkül, hogy a zárási erőt és a mozgási ellenállást túlságosan növelni .kellene. . A 7. ábrán egy és a 8. ábrán három csatornával' ellátott tolattyú van föltüntetve. Mindkét ábrán a jobboldali, azaz • á .tüzhély felé fordított (11) inga (21) lengési középpontja, {fölfüggeszitési pontja) annak a (3) tolattyúval való összeköttet tési helye alatt van elrendezve és a két (10. U) vnga<2G, 21)fől!&ggesztési pontja a töjattyűiöket (x) középvímialának ellenr kező oldalain fekszik (a (21) pont az (k) vonaltól jobbra, a (20) pont áz (x) vonal-